Ontario bánya

Megjegyzés: ez egy 2020 októberi kirándulás, csak elfelejtettem befejezni a bejegyzést. 

Ez véletlen volt.

Teljesen véletlen.

Kirándulni mentünk, őszi szineket nézni és épp Park City után megláttunk egy parkolót, ahonnan ösvények indultak el a hegyekbe. Megálltunk és akkor észrevettünk a parkoló mögött egy bányát.

Azt is észrevettük, hogy a bányaépületek mögül kutyával emberek jönnek.

Meglátni és megnézni egy pillanat műve volt.

Ez a bánya sokkal jobb állapotban volt, mint a Silver King vagy a Judge és itt be se lehetett menni mindenhova és nem azért, mert volt józan eszünk és nem akartuk, hogy a fejünkre essen, hanem azért, mert a  létesítményet "naftalinba tették" és várja, hogy valamikor megint üzemeljen.

Itt nem voltak szabadon levő feneketlen lyukak és csupaszolt, szabadon lógó vezetékből is csak emelet magasan lehetett látni pár drótocskát.

A borítás jórészt a helyén volt, csak egy szállítószalag lógott magányosan egy toronyból.

A térképet nézegetve a homlokomra csaptam.

- Ez az Ontario bánya! - Park Cityben a városi patak partján túrázva láttunk egy falfestményt egy aluljáróban "Élet az Ontario bányában" címmel. Park Cityben úgy látszik a művészek főleg bányákat örökítettek meg.

- Ez olyan, mintha tegnap mentek volna el a bányászok! - állapítottuk meg belesve egy műhelybe.

Valóban, a belső terek mind gondosan le voltak zárva és mindent elpakoltak benn. Hátha visszajönnek. Kísérteni.

Nyoma se volt a Silver King-ben látott romoknak és elhagyott belső tereknek, nem tudtunk kóborolni az épületben.

Így is izgalmas volt kóborolni az udvarok labirintusában és megnézni az AC/DC-nek emléket állító Stairway to Heaven-t. Kipróbálni nem volt kedvünk, pedig biztosan jó lett volna fentről a kilátás.

Inkább felmásztunk egy hegyre és onnan néztünk körbe. Az magasabb volt és lankásabb.