Megjegyzés: Ez egy 2019-es történet, de eddig valahogy nem írtam meg. Most bepótolom.
- Legközelebbi benzinkút százhúsz kilométer - olvastam és most örültem igazán, hogy Bakerben megtankoltunk.
Az út gyönyörű volt (és kihalt).
Most már a Great Basin Nemzeti Park másik oldalán voltunk. Olvastam, hogy van egy rövidebb út az erdőn (és Osceola elhagyott városán) keresztül, de mi inkább körbeautóztuk a hegyet.
Időnként egy-egy tavaszi vihar kapott el minket.
És ekkor megláttunk egy stoppost.
Egy stoppost a nagy semmi közepén.
Eszembe jutott a német és a kutyája meg a svájci bicajos.
Lelassítottam.
- Las Vegasba megyek - mondta. Valahogy nem volt jó érzésem a fickótól, se nekem, se Yodának, aki láthatólag azon merengett, hogy a torkának ugorjon vagy az orrának - itt fogok majd táborozni, de nem nagyon van ennivalóm.
- Sajnos nincs helyünk - feleltem -, de egy SPAM-et tudok adni.
Elfogadta, a vizet és az almát is, majd elbúcsuzott, mi pedig suhantunk tovább a néptelen úton.
Mivel nem voltak települések, táblák, csak az út, nem igazán éreztem, hogy mennyire haladunk és már nagyon oda akartam érni a Cathedral Gorge-ba.
De az út csak nem fogyott, mi pedig Yodával faltuk a mérföldeket.
Én már tábort akartam verni és kinyújtózni, Yoda pedig fákat szeretett volna keresni.
Azon ritka pillanataim egyikéhez értem, amikor elegem volt az utazásból.
Megláttam egy parkolót (az elsőt közel százhúsz kilométer óta) és bekanyarodtam:
- Yoda, itt alszunk.
Még világos volt, de nem akartam tovább vezetni.
Aztán ahogy leparkoltam, észrevettem, hogy hol is vagyunk.
- Yoda, megérkeztünk!
- Lepisilem! - felelte a Mester.
- Itt fogunk táborozni?
- Nem, ez a kilátó. A kemping picit arrébb van.
- Vannak ott fák is?
- Igen! Arra van, ahol a szivárvány, látod? - feleltem, mire Yoda boldogan beugrott az autóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése