Ferguson Springs

- Még rengeteg idő van ebédig - néztem Yodára - sétáljunk még egyet!

A Mester elégedetten bólogatott.

Gold Hill-be menet láttam egy COWSPIRACY feliratot egy mellékútnál. Most úgyis közel voltunk, lekanyarodtunk, hogy megnézzük.

Nem vártam sokat a helytól, arra számítottam, hogy pár percet sétálunk, mielőtt visszaérünk Wendoverbe.

Aztán ahogy a földút kanyarodott egyet, felkiáltottam:

- VÍZ!

- FÁK! - csatlakozott Yoda.

Valóban, pici tavacskákat láttunk az út mentén. Kerestünk egy parkolót, közben találtunk egy olvashatatlanná kopott Wildlife Sanctuary táblát, amiről később semmit se találtam online, majd egy helyen, ahol az út háromfele ágazott, leparkoltam.

Az egyik út egy árokban szakadt meg, a másik kettő tovább vezetett valahova.

Itt is volt egy kisebb tavacska.

A sivatag csendje helyett intenzív kuruttyolás hallatszott. Nimfák helyett békák lakták a tavat. 

Vízcsobogást is hallottunk: Egy hatalmas tartályba vitték vezetékkel a forrásvizet és a tartályból összetákolt csőrendszer vitte a vizet fel egy öreg fa lombjai közé. 

Egy lelógó csődarabban végződött az installáció: ez egy (hideg)zuhany volt, valószínűleg birkáknak.

Továbbhaladva megláttunk pár házat. Azaz pár háznak a romjait.

Ez volt Ferguson Springs. (Én készültem!)

Hogy mi volt Ferguson Springs? Ez már egy nehezebb kérdés. Annyit találtam a helyről, hogy egy bányaváros volt, amit 1880-ban alapított egy Salt Lake City-beli vállalkozó. Ekkor főleg rezet bányásztak itt. 1904-ben már saját iskolája volt, ami 1933-ban bezárt a várossal együtt és mára a településnek nyoma se maradt.

Szóval nyoma az maradt, de nem sok.

Jó volt sétálni a fák közöt, megnézni a még álló két épületet, meg a pár összeomlottat. 

A gerendaházat mindenestre nagyon szépen építették fel valamikor. Az egyszobás ház ma is szilárdan, bár részben tető nélkül állt.

A kéménye és kandallója is megvolt.

Most tavasszal, amikor minden kezd zöldülni és élni se volt igazán vendégmarasztaló ez a völgy. Pedig még víz is volt itt!

Bele se mertem gondolni, milyen lehet itt a nyári forróságban vagy a téli hidegben.

Persze ez a pár összedőlt ház és bánya valamikor valakiknek az otthona volt.

A mászkálásban és a filozofálásban egyszerre megéheztünk.

Megint ránéztem órámra és még mindig korán volt. Gyanusan korán. Aztán rájöttem a megoldásra: amikor valahol az elmúlt fél napban volt egy pillanatnyi lefedettség valahol, az órám és a telefonom átállt nevadai időre. Wendover azonban noha Nevadában van, a utahi időzónához tartozik.

Ideje volt menni és enni valamit Wendover egyik legjobb éttermében, a Salt Flats Cefeba.