Nem hittem volna, hogy több posztot fogok írni American Forkról. De írok!
- Ezt nem tudom megjelölni - forgolódott Yoda.
- Keresünk valami mást, amit megjelölhetsz! - hagytuk ott az órát.
Yoda meglehetősen morcosan követett. Az előbb nem hagytam, hogy megjelölje American Fork első iskolájának helyét (azt már megtette az önkormányzat), most kiderült, hogy az órának nincs lábazata.
Mi jöhet még?
Elhagyott középületek.
Rengeteg.
Hamarosan ennek a bezárt iskolának a helyén is csak egy emléktábla lesz - elmélkedtünk. Az iskola tipikus 19-20. századi utahi iskola volt: durván faragott kő alapzat, rajta tégla épület, boltíves bejáratok és ablakok.
Nem volt rossz és sajáltuk, hogy ennyire elhagyatott.
Az iskolától toronyiránt mentünk a városháza fele.
Yoda ekkor gyorsítani kezdett, ami meglepő, mert hát a Mester már nem fiatal és a gyorsításnak különleges okai lehetnek. Én egy Városházát nem tartottam különleges oknak, úgyhogy nagyon figyelni kezdtem, hova is megy a Mester.
- Az egy sírkő, várjál! - kiáltottam fel.
- Nem várok! - húztott Yoda.
- Ott egy fa!
Míg Yoda a fát ellenőrizte, elolvastam a sírkövet.
"American Fork
- született 1850
meghalt 1949 október 28-án
a parkolóóra járvány áldozataként"
- Mi van? - vakartam sapkatartómat.
Spanyolnátháról és COVID-ról már hallottam. De parkolóóra járványról még nem.
Mint rövid kutatás után megtudtam, a kaliforniai San Luis Obispóban készült sírkövet pár helyi vállalkozó állíttatta, amikor American Fork tanácsa úgy döntött, parkolóórákat telepít a város főutcájára.
Eleinte csőstül jöttek az emberek kipróbálni a városi újdonságot (a fizetős parkolást), ahol nekik kellett öt centet bedobni a parkolóórába.
Aztán egy részük inkább nem jött, másik részük meg egyszerűen nem fizetett. Mivel a parkolást magáncég intézte és akkoriban - ó boldog békeidők - , a parkolóőrök nem tehettek semmit a nem fizetők ellen, az emberek nem fizettek.
A végtelenségig frusztrált parkolóőr pedig az ezredik be nem fizetett büntetés után lemondott.
Eközben a helyi üzletek tulajdonosai összebeszéltek és csináltattak Kaliforniában egy sírkövet. A sírköves a jó ügy érdekében ingyen dolgozott, az üzletembereknek csak a postaköltséget kellett fizetniük.
Amikor megjött a sírkő, kitették a Főutca sarkára.
Miután a parkolótársaság "érdeklődés" hiányában feloszlott, a sírkő egy raktárba került, ahonnan egy helybeli vette meg két dollárért.
Idővel a városnak adományozta és most ott áll a városháza mellett picit elfeledve.
American Fork él és virul, de a belvárosa valóban az utolsókat rugja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése