Megjegyzés: a fotók illusztációk.
- Azt írja, két ember kell az összeszereléséhez.
Ebben nem voltam biztos, mindaddig, amíg meg nem láttam a dobozt.
- 50 kilo?
- Szedjük ki a dobozból?
- Nem, akkor nem lenne semmi fogása.
- Segítek vinni az emeletre.
- Az emeletre?
- Ahova a másikat tettük be.
A hatalmas dobozt felgörgettük az emeletre és ekkor megláttam a tegnapi légkondicionálót a megragasztott ablakban.
- Ezt ki kell venni...
- Tedd rá a hordóra.
- Megáll rajta?
A elgondolkodott es egy kétcenti vastag falapot tett a hordóra.
- Így jó lesz?
Rátettem a légkondit a hordóra és egyszerűen arrébb pörgettem a hordó peremén.
Közben derekamban pattogva mentek helyükre a csigolyák.
Közben A egy csavarhúzóval abúzálta a dobozt ami kitárult, mint Szezám felelfedve egy újabb dobozt, amiből kicsomagoltunk egy hatalmas, amorf készüléket.
- Ez nem légkondi! - csaptam fejemre.
- Nem, ez hordozható swamp cooler.
Mondjuk 50 kilóval a hordozhatósága kétséges volt.
- Csak be kell kötni és kész! Tegyük be az ablakba!
A rutinosan fogta a hólapátot és kitámasztotta vele az ablakot.
Én megragadam a készséget és ketten beemeltük és kiegyensúlyoztuk az ablakpárkányon.
- Ez így nem jó - mondtam - ezt csak lehúzott ablak tartja.
- Aláteszek valamit - mondta A és ragadozótekintettel méregette a kartondobozt.
- Az puha - mondtam.
- Akkor ez?
És egy papírdobozra bökött:
- Festék van benne. Az erős.
Befociztuk a 4x8 liter festéket a készülék pereme alá, pont akkora volt, mintha oda tervezték volna.
Hátralépten az erkélyen, ami hiba volt: kiléptem az árnyékból és a nap égetni kezdett, miközben a vakító fejér házfalról visszaverődő fény felgyújtott.
- Kössük be a vizet!
Elővettem a használati utasítást és megtorpantam:
- Összeszerelés előtt szedjük szét az egységet.
Tovább tanulmányoztam a rajzot, amit egyértelműen nem IKEA- szintű felhasználókra terveztek, hanem tíznéves gyakorlati tapasztalattal rendelkező mérnökökre. Akik tudnak elmosódott rajzot olvasni.
- Fektessük az egységet a hátára, miközben az egyik ember az elejét tartja, a másik lefele húzza a hátát.
- Ha a hátán fekszik, hogy húzzuk le? - tamáskodott A.
- Nem szedjük ki, megpróbáljuk így és zsupsz, lekaptam az elejét. Ekkor ért a következő meglepetés: itt volt a második használati utasítás és nagyjából két marék csavar és egy csomó kartonpapír, ami mindenfélét rögzített.
Kiszedtem a kartonokat és a 30 méter ragasztószalagot a gépből és ezzel kiszabadítottam a ventillátort és mötte, akkurátusan a vázhoz ragasztva találtam egy csomó gumicsövet.
- Megvan a vízvezeték és a dugó!
Arra máig nincs magyarázat, hogy a dugót miért összeszerelve adták, amikor apró darabokra (tömítés 1, csavar 1, tömítés 2, dugó, csavar 2) kellett szedni, hogy betehessük a helyére.
- Rögzítsük 12 csavarral a háthoz az előlapot úgy, hogy becsavarozzuk a hátlap műanyagába - mi van? Az a 8 mm műanyag 12 csavarral megtartja az ötven kilót?
Becsavartam, miközben a tarkóm égette a nap. 37 fok volt, de sokkal többnek tünt.
- Megtartják a csavarok?
Persze nem tartották a helyén.
- 500 dollárért többet várnék - mondta A.
Egyetértettem vele.
- Azt hiszem, visszaviszem...
- De akkor ki kell szedni! - rémültem halálra - és visszatenni a dobozba!
- És levinni a földszintre - tettem hozzá magamban.
- Akkor próbáljuk ki! - mondta A - de akkor csináljuk meg véglegesre a lábát, mert nekem kell ez a festék.
- Mit tegyünk alá? Csináljunk lábat neki?
- Ugyan - felelte A - és valahonnan felemelt egy üres festékeskannát.
- Szerintem egy is megtartja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése