A Ribizli buherál - I

- Nem indítom be idén a swamp cooler-t - mondta A, aki idős szüleit ápolandó férjével elutazott meghatározatlan időre NY államba és most villámlátogatásra érkezett haza - arra a kis időre nem érdemes.

Pár nappal később beütött az évszázad (ez és az előző) hőségrekordja és 37 fok volt (Celsius) a völgyben.

- Segítenél betenni egy ablakklímát? - kérdezte A.

- Persze!

 Egy ablakklíma beszerelése még nekem se gond!

Be kell teni az ablakba és kész. Gondoltam én. Csakhogy A házán az emelet az permanens átépítésben szenved úgy húsz éve. Valószínűleg nincs szükségük a helyre: valamikor kiszedték az összes falat és azóta csak az elektromos vezetékeket csinálták meg. Az emeleten a földön mindenütt szerszámok-alkatrészek-dobozok hevernek, mint valami káoszelméleti modell. Minden más egy díszletre vagy egy romos házra emlékeztet (a fotó illusztráció, de jó kiindulópont).

Ha valaki a földszinten lakik akkor miért a használhatatlan emeletre teszi be a légkondit, azt nem értem. 

Amikor megláttam az "ablakklímát" valamennyire ezt megértettem. A klímát valószínűleg székesegyházak ablakához és belső teréhez méretezték.

- Ezt tegyük be? Oda? - és azon gondolkodtam, hogy ötkilós kalapácsot hozzak vagy WD-40-et.

- Igen! De előtte ki kell támasztani az ablakot!

Az 1920-as ablakok ugyanis felfele nyíltak, de nem maradtak meg kinyitva, hanem nyaktilóként zuhantak vissza.

A felkapott pár deszkát, de ezek általában rövidek voltak, végül rutinosan felkapott, szintén az emeleten heverő hólapátot (sic!) és annak a nyelével kitámasztotta az ablakot. Ekkor már csak egy hordón pihenő lékondit kellett az ablak alá görgetni.

A hordó ügyesen meglökte a hólapátot, a hólapát kiesett az ablak alól és BUMM a tolóablak lezuhant és NEM TÖRT ÖSSZE - még jobban, mert itt-ott már meg volt repedezve.

- SHOOT! - mondta mutatva, hogy a mormon eufemisztikus káromkodások egyikét megidézve.

Rutinosan újra kitámasztottuk a hólapáttal az ablakot (37 fokban úgyse kell hólapát) és beemeltük a behemótot.

Ekkor a hólapát megint eldőlt és az ablak becsapódott és pár üvegdarab kirepült belőle.

A megragadott egy közelben heverő ragasztószalagot és két ragasztócsíkkal visszarestaurálta a törött üveget a helyére.

Elkészültünk!

Roppantul örültem közben, hogy nem kellett sokat kinn lenni a déli fekvéső erkélyen az ablak előtt, mert az igazi kemenceként működött.

Egész addig örültem, amíg A fel nem hívott:

- Megigazítottam a légkondit.

- Igen?

- És háááát... kiesett és nagyon sok darabra tört.

- Rakjuk össze? - arra gondoltam, hogy maradt még ragasztószalag az ablakból.

- Nem, nem, megpróbáltam de hangosan üvölt, vettem egy másikat, segítesz beszerelni?