Kísértettanya

- Ha minden jól megy, úszunk egyet a tóban!

Nem ment jól.

A tóhoz vezető út gyönyörű volt. Sziklás szoroson, kanyargós patak mellett vezetett az út egészen a víztározóig.

A patak mellett piknikezve láttuk, merre vezetett a régi út a tóhoz és merre voltak egykor a vizen átívelő hidak.

A fák zöld sora tökéletesen követte a patakmedret.

A Springs Canyon State Park gyönyörű helyen volt. A környező hegyek csúcsai türköződtek a vízben. 

Már amennyi víz volt a mederben. Úgy látszott, több az alga, mint a víz.

Az egész Southwestet sújtó szárazság itt is éreztette hatását.

Ez a state park nem volt olyan szépen karbantartott, mint a Cathedral Gorge vagy a Kershaw-Ryan. Valahogy picit elhanyagoltnak látszott.

Meg kicsit talán redneck-nek.

Nem is maradtunk itt, sváb és egyéb takarékos őseim hevesen tiltakoztak volna, ha kifizetjük az egész napos belépődíjat pár perces itt tartózkodásra.

Inkább továbbmentünk. Olvastuk, van egy régi tanya a közelben, amit érdemes megnézni.

Az úton mindenféle mókusok szaladgáltak - ezt a fajtát azt hiszem, rock squirrel-nek hívják, fák hiányában a sziklák között él.

Aztán már ott is voltunk az elhagyott farmnál.

Az elhagyott farmot az elhagyott farmok nélkülözhetetlen tartozékai vették körül: elhagyott mezőgazdasági gépek.

Hogy mi-mi volt, azt a látogatók legmerészebb fantáziájára bízták.

A rozsdatemető mögött megláttunk egy romos épületet. Közelebb mentünk.

Érdekes volt, hogy kőből építették a mező közepére.

A félig a hegyoldalba vájt másik épületmaradvány arra a pincére emlékeztetett, amit a múltkor bicajozás közben láttam.

Két ilyen pince is volt a birtokon.

Mi összeszedtünk pár felszínen heverő régiséget és kiállítást rögtönöztünk belőle.

Egyfelől nagyon jól tudom, hogy ezeket a régészek szerint jobb békénhagyni, de egyfelől nem tudom elképzelni, hogy egy pár évtizede még működő tanya régészeti értékkel bírjon, másfelől meg nem lenne szerencsés, ha egy muzeális Coca-Cola-cserép szúrná át egy látogató lábát.

A másik pince-maradványban egy rég megszünt fürdőhely táblája vált lassan felismerhetetlenné.

Nem nagyon láttuk nyomát annak, hogy túlzottan rendben tartanák az elhagyott tanyát azon túl, hogy a füvet rendszeresen lekaszálják. Vagy lelegelik.

A ház még nagyobb megelepetés volt.

Pont a bejáratnál picit temetőt találtunk. Réginek tünt, de nagyon fura volt, hogy pont az ajtóba temetkezzenek.

Ha nem néztek volna ki régi sírnak, azt mondtam volna, hogy Halloween dekort találtunk.

Ezt az elképzelést alátámasztotta, hogy több, elszenesedettnek látszó fát feketére festettek, hogy égettnek látszódjanak.

Az egyetlen nem bezsaluzott ablakon benézve pedig szembesültünk a non-plus-ultra Halloween dekorral.

Vagy egy frissen berendezett szellemidézés helyszínével.

Mindenesetre ennyi elég volt a kísértettanyából, elindultunk újabb, kevésbé fura helyeket megnézni.