Ismét a Coloradótól indultunk, ezúttal a Gold Bar Canyonba, ami felett van a Gold Bar Arch, amit általában csak Jeep Archnak hívnak.
Azt hittem, ez az a sziklaív, amin egy fickó, hogy valami emlékezetest csináljon, áthajtott egy Jeep-pel. Annyiban igaza volt, hogy leesése valóban emlékezetessé tette a helyet.
Én annyiban tévedtem, hogy az a sziklaív máshol van, ezt azért hívják Jeep-nek, mert úgy néz ki, mint egy Jeep egy gyerekrajzon. Vagy nem - ezt majd legközelebb megnézzük.
Most maradtunk a szurdok alján és onnan pislogtunk felfele.
Tudtam, hogy a közelben több sziklarajz van, de most itt egyet se találtunk. Észrevettünk viszont egy vendégkönyvet: egy puha homokkő sziklát, amibe sok látogató belekopácsolta a nevét.
De tudtam, ami késik, nem múlik.
A patak hol be volt fagyva, hol eltünt, néha pedig csak apróbb-nagyobb tócsák maradtak benne.
Most csak az első vízesés (száraz) helyéig mentünk és elmélkedtünk a tipikus sivatagi kifejezésen: dryfall.
A tavacska viszont ott volt előtte, úgyhogy megint megbeszéltük, hogy nyáron, amikor meleg van, eljövünk ide és pancsolunk a vízben.
Persze, ha lesz akkor víz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése