- BUMM!
Első gondolatom az volt, hogy lőnek.
A második, hogy mire.
A harmadik, hogy hegyikecskére.
A negyedik, hogy kiabálni kéne, hogy nem vagyunk hegyikecskék. Sose lehet tudni, mit gondol egy vadász.
Aztán arra gondoltunk, ledől egy sziklatotorony.
Végül megtaláltuk a megoldást: bázisugrottak.
Természetesen a környezet hatására én azt vártam, hogy a Prérifarkas üldözi a Gyalogkakukkot.
De nem.
Emberek ugrottak. (A fenti és lenti fotók bal felső sarkában látszanak is!)
Idahóban, a Kígyó-szurdokot átívelő Perinne-hídnál láttunk bázisugrókat, akik levetették magukat egy szakadékba.
Itt a mesa, a fennsík tetejéről ugrottak.
Nekem a nézésüktől előjött a tériszonyom.
A helyzeten nem segített, hogy tudtam, a távolabbi fennsíkok a Dead Horse Point-hoz tartoznak. Ott voltunk pár napja és onnan néztünk le. Amitől szintén tériszonyom lett.
Csak a Korsó füle hozta vissza lelkesedésemet.
Ez a sziklaív már ismét közel volt a Colorado partjához. Most a Masztodonnal és a Holvirág-szurdokkal ellentétes oldalt fedeztük fel és szinte teljesen véleténül "botlottunk" bele az ívbe.
Tetszett.
Jó volt.
De Puppey nem szerette a Long canyont. Az ejtőernyősök megugatását élvezte ugyan, de megrágni valót semmit se talált.
Kénytelenek voltunk olyan helyre menni, ahol Puppey is megtalálta a számítását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése