Ogdenbe elmenni valamennyire egy urbánus kaland. A belváros és a régi vasútállomás szép - amikor nyitva vannak a dolgok.
Most minden zárva volt - ellentétben Provóval, ahol vasárnap is van élet a belvárosban. Ami szintén szép.
Még a vasútmúzeum nagy részét is elkerítették, pedig korábban az állandóan nyitva volt.
Úgyhogy otthagytuk a sárkányt, főutcát és - mint kiderült, a későtavaszt - és elindultunk az Ogden-kanyonba.
Elsuhantunk a felejthető dinoszauruszpark és a vízesés mellett, ott, ahonnan el lehet jutni pár régi bányához.
Aztán átutaytunk Huntsville-en és mentünk fel tovább a hegyekbe megnézni a világ legnagyobb acélból készült papírreplőjét. (Tudom, ez egy képzavar, de mit tegyek, ha így hívják a cuccot?)
De a papírrepülőt kihagytuk és nem azért, mert acélból készült, hanem mert a tavaszból visszaértünk a térbe.
A papírrepülőhöz vezető ösvényt méteres hó fedte.
Ha már itt voltunk, a közelgő hóvihar előtt körbeautóztunk a hegytetőre épített új házak között.
Nagyon érdekes tapasztalat volt.
Látszott, hogy itt a pénz nem akadály - ez a modern szobor még csak postaláda volt.
Az épülő házak büszkén néztek le a völgybe.
Majdani tulajdonosaik megengedhetik maguknak ezeket a télilakokat.
De nem irigykedem, nem tudnak nyugodtan átmenni egyik üvegszobából a másikba anélkül, hogy a pórnép ne bámulná meg őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése