Arra ébredtem, hogy hajnal van, hogy még tart a verseny, visszakapcsolták a zenét és jött a Gangnam Style. Ez azért elég kemény ébredés reggel négykor.
Még teljesen sötét volt, a fenti, később készített fotót csak hatásvadászás kedvéért tettem bele - ez jobban néz ki első ránézésre, mint a csillagos ég.
Lelkesen kattintottam pár éjszakai fotót az égről. Azt hiszem, egész jól sikerültek.
Aztán keresni kezdtem a futókat.
A picit pöttyök voltak a futók, akiknek ki kellett világítani magukat, hogy valami erre kószáló autó el ne csapja őket.
A verseny koncepciója egyszerű és forradalmi volt: este nyolctól reggel hétig lehetett futni egy kijelölt pályán. Mindenki annyit futott, amennyit akart (vagy tudott).
Voltak csapatok is, ahol egyszerre csak egy tag futhatott.
Szóval így futottak körbe körbe a három kilométeres pályán hajnalig.
Volt, aki csak két kört futott, egyet este és egyet reggel és persze ő is kapott egy emlékérmet, miszerint lefutott egy ultrát.
Más ultrákon rengeteg finomság van, itt főleg víz volt és elektrolitos italok, meg később a reggeli. Ezt nem mindenki tudta, volt egy, az éhhalál szélén álló futó, akinek felkínáltuk a szamoszákat. Ő megköszönte és kiette a hűtőtáskából a rántotthúst. Az összeset.
Persze nem kellett kínunkban a sót nyalogatni: elkészült a palacsintából, lekvárból és nutellából álló egyszerű reggeli, ami lehetővé tette, hogy elmenjünk egyet kirándulni a pusztában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése