Rég terveztem, hogy visszajövünk egy nagyobbat sétálni a Marmalade negyedbe. Utoljára még a járvány előtt mászkáltunk itt.
Most nem könyvklubba jöttünk, hanem sétálni a vidékies utcák között és megkeresni egy régi fürdőt.
Amíg odaértünk, élveztük a vidékies utcák bukolikus nyuglamát.
A Marmalade felső része olyan, mintha egy világvégi kis faluban lennénk, ahova busz se jár (ide se).
De ez pont a parlament alatt van, a belváros peremén.
Csak ez nem látszik.
Azt még észrevenni, hogy a városrész nemcsak a parlament, hanem az Ensign peak alatt is van. Sőt, a Polkol bejárata is erre található.
Meg az a park, ahol az egykori fürdő található, meg egy kutyaszobor, ami Puppey kedvence lett és egy WC, amit egy egykori ivókútból alakítottak ki - valószínűleg a folyásirány megfordításával.
A fürdő pont a park mögött volt.
Ezt a parkot gondozták, a füvet manikűrollóval nyírták, a fákat metszették.
Az egykori fürdő egész más képet mutatott.
A ma elhagyott és részben lezárt parkoló alatt volt (van) a kültéri medence, ahol negyvenfokos kénes vízben ázott a nagyérdemű.
A spanyol koloniál stílusú fürdő az ötvenes években zárt be és a hatvanas évektől egy hatalmas játszóházként működött, amíg át nem költözött a Gateway-be.
Azóta bedeszkázva pusztul és várja, hogy valami történjen.
De nem történik semmi, így a fürdő a degradáció közbülső láncszemeként szolgál a gondosan karbantartott park és a teljesen elhagyott hőforrás között.
Mert egy kisebb kőhajításra a parlamenttől (kicsire, mert lefele kell dobni) van egy termáltó.
Egy pici tó, amit maga az alapító segített kiásni, miután felmászott az Ensign-ra és lefele találtak egy kénes forrást.
Ide járt ázni a helyiek színe virága a záptojásszagú vízbe.
Én nagyon meglepődtem, hogy nem találtam egy (kettő, három stb) meztelen csövest a vízben.
A másik termáltavat páran ismerik, ezt szinte senki.
Itt már nagyon meleg volt és Puppey újra meg akarta nézni haverját, úgyhogy elindultunk vissza a kisutcák és kisházak bukolikájába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése