- Akkor csináljunk még ötvenet!
- Yeeeeeeeeaaaaaaah - vágta a rá a tömeg a magasban és még csináltak ötvenet, akármi is volt.
Fura volt ez a Sportcomplex, ahova jöttem úszni.
Az egész úgy kezdődött, hogy a Fairmontban a recepciós rámnézett:
- Hova fogsz menni, amíg zárva vagyunk?
- Zárva lesztek?
Mint kiderült, szerelnek mindenfélét és ezért három hétre (bocsánat, már két hónapra) bezárnak, addig lehet menni a megyei uszodahálózat többi egységébe. Amiből az egyik kisebb és a Kövér Ember szerint az ottlevők nagyon territoriálisak. Erről ugyan nem tudtam, mit jelent (reggelente körbepisilik a medencét?), de nem szívesen szálltam volna be pár territoriális rozmár mellé hajnali hatkor. A másik lehetőség meg pont a Vásárváros mögött volt, ahol egy nagy csöveskolónia él (és jár oda mosdani, gondolom én).
Maradt a Sportcomplex az egyetemnél.
A Sportcomplex sokkoló.
Ott kezdődik, hogy ötkor nyit. Reggel. Ötkor.
Öt harminckor majdnem tele van a parkoló. Majdnem, így nekem még jutott egy hely.
A Sportcomplex nagy.
Nagy.
Iszonyú nagy.
Ott kezdődik, hogy van benne jégpálya. Kettő, hátha az egyik leolvad.
Reggelent óriási hokisok között kell átverekedni magam, hogy eljussak a medencékhez.
Medencéből csak kettő van.
Egy nagyon nagy benn és egy még nagyobb kinn.
(Fantasztikus volt végignézni a napkeltét a hegyek mögül a vízből.)
A zuhanyozó volt a legdöbbenetesebb.
Nem a szauna. Nem az egyéni zuhanyfülkék. Nem a yakuzzi.
Nem.
Hanem az, hogy volt benne melegvíz.
A Fairmontban én határozottan elspártaisodtam. (Nem, nem, annyira nem jutottam, hogy éjjelente körüllakókat hajkurásszak lándzsával, bár macskákra már gondoltam.)
A Sportcomplexben kinyitottam a csapot és folyt a forró víz.
Fairmontban kinyitottam a csapot és hullottak belőle a jégkockák.
Nem véletlen, hogy a Fairmont csapatának egyik kabalaállata a pingvin.
Szóval úgy érzem magam a Complexben, mint valami harmadikvilágbeli menekült.
És, ez a legdöbbenetesebb, ez még tisztább is.
Csak ne lenne olyan messze... Fél óra elmegy hajnalban autózással az életemből.
Pont erre gondoltam, amikor kiléptem az épületből a hathuszas pirkadatba.
- Akkor csináljunk még százat! - hallottam az erkélyről lelkesen, de a YEAH az most már érzékelhetően kevésbé volt lelkes, mint egy órával ezelőtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése