- Ott van, a két fa közelében, pár lépésre tőlük.
- Nyaaaaaam - ásított Puppey.
- Mondom, hogy ott van, itt mutatja a gépées.
Puppey igyekezett úgy nézni, mint akit érdekelnek a sziklarajzok.
Ez valamennyire sikerült is neki.
Valamennyire.
Amikor megnéztük a titkos sziklarajzokat a Utah Lake partján, akkor kaptunk egy titkos térképet további rajzokról.
Most elindultunk, hogy megnézzünk néhányat.
Annyit, amennyit találunk.
Mert először csak nagyon szép dendriteket találtunk.
A dendritek nem kövületek, hanem a kövek repedéseibe beszivárgó mangán- és vasérc tartalmű víz fraktálszerűen növekvő kikristályosodása.
A kövületek kicsit arrébb voltak.
A hegytetőn nem találtam meg a Hatujjú embert, de egy rejtélyes (és modern) sziklakört sikerült megpillanatni.
Lehet, itt adják el az ördögnek a lelküket azok, akik nem találják meg a Hatujjú embert.
Itt volt pár nagyon szép góc a sziklában. (A góc az a környező kőzet anyagától eltérő tömeg, ami néha kikristályosodik.)
Volt, aki azt mondta, ezek trilobiták, de nem, ők csomópontok.
Mennyivel szebb szó azért a trilobita!
Kalcitot is rengeteget láttunk.
Csak az a sziklarajz bujkált előlünk.
Szerencsére egy telefonra küldött (titkos) térképet nem lehet ledarálni és megtaposni, mert már majdnem feladtam.
És akkor...
Megláttam.
Ott bújkált egy fűcsomó mögött.
A Pásztor és a Bárány.
A többieket majd megkeressük legközelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése