Meglepően sok épületmaradványt láttunk az út mellett.
Ma már itt csak zsombolyok és Joshua tree-k vannak és a nagy üresség Beaver Dam és Santa Clara között.
Ezért is volt furcsa ennyi romot látni itt.
Egy kis kutatás megoldotta a rejtélyt.
Az út átmászik egy hegyláncon. A régi autók nem bírták az itteni forróságot és az emekledőt, illetve a légkondi nélküli dobozokban elviselhetetlen volt a hőség.
Ezért a hágó két oldalán benzinkutat, szervizek, éttermek szegélyezték az országutat.
Kicsit engem ezek a helyek Two Guns-ra emlékeztettek.
Mint olvastam, a leghíresebb pihenőhely a saját forrással rendelkező Castle Cliff volt.
Itt nemcsak enni, inni és szuveníreket venni lehetett, hanem pici állatkert is várta a látogatókat. (Sokáig tart, amíg kihül a felforrt hűtővíz.)
Volt pici szálloda, meg autószerelő és benzinkút is.
A hely fő vonzereje azonban a jég volt, amit a kimélyített barlangokban tettek el nyárra.
A jeget nem főleg a koktélba tették, hanem zsákokba. A zsákokat odaerősítették az autók hűtőrácsához és párolgó jég jobban hűtötte az autót. Gyakorlatilag nem negyven, hanem párfokos levegő hűtötte a motort.
Egy zsák jégért két dollárt kértek - ami tekintve, hogy négy liter benzin 12 cent volt, meglehetősen drágának tűnik.
De legalább felért az autó a hágó tetejére.
A virágzó üzletnek a technikai fejlődés és a autópálya vetett véget.
Nem kellett ennyi szolgáltatás, az autók gond nélkül leküzdötték a hegyet és aztán már amúgy se jött erre semmi.
Az egykor virágzó szervizekből csak pár kő és a pusztában kallódó porcelán maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése