
- Homokkőben nincs ezüst - mondták a szakemberek.
- De itt a minta! - tiltakozott a bányász, aki Pioche-ból ruccant át Szent György környékére és ezüstöt talált.
- Akkor se.

Hamarosan kiderült, a korallképződményre emlékeztető fehér homokkővonulatban mégis van ezüst, méghozzá sok.
1878-ra egy kis városka nőtt ki a semmiből, amit a hegyhát tiszteletére Silver Reef-nek neveztek el.

A bányák hamarosan ontották a nemesfémet és a bányászok munka után verítékes munkával megkeresett bérüket a bordélyokban és játéktermekben herdálták el.
Vagy lövöldöztek egyet.
Esténként az úri közönség verekszik - jutott eszembe Rejtő, miközben Silver Reef történetéről olvasgattam.
Nem csoda, hogy ennek a kisvárosnak ekkora temetői voltak.

Aztán elfogyott az ezüst és a bányák bezártak és csak az egykori bank maradt, amiből mára múzeum lett.

A romok között sétálva most több valamennyire stabilizált vagy helyreállított épületet találtunk.

Mögöttük pedig több modern ház állt.
Az egyiket hitetlenkedve körbe is jártuk.

Nagyon nem a mi világunk volt, de akkor is lenyűgözőnek találtuk.

Nem tudtok eldönteni azonban, hogy mi a jobb. Az egykori romos bányaépületek, vagy ezek a házak.
Meg ez a ló.

Elképesztő, hogy mennyi elhagyott hely, kísértetváros, kihalt település van arrafelé. Egészen különleges hangulata lehet.
VálaszTörlés