Sokkal jobb volt télen eljönni Silver Reef-be, mint nyáron.
Most lehetett mászkálni, míg tizenkét éve csak a múzeumban hűsöltünk.
Most téldna először temetőbe jöttünk és ott néztünk körbe.
Helyesebben temetőkbe, mert abból volt kettő.
Volt egy katolikus és egy protestáns. A mormonok akkoriban még nem bányásztak.
Most, hogy Silver Reef népessége ismét nő - már ötvenen laknak itt -, a temetőket is kicsinosították.
A legtöbb fejfát, sírkeresztet nem az örökkévalóságnak állították és csak nyomokban maradtak meg.
A kőből emelt síremlékek ma is olvashatók és egyesek története is fennmaradt.
Henry Clark profi kártyajátékos volt és találkozott Charles Griffinnel, egy másik hivatásos szerencsejátékossal Silver Reef egyik mulatójában.
Beszélgettek, kártyáztak és összevesztek azon, hogyan kell bányászokat megkopasztani. Griffin előrántotta végső érvét, egy pisztolyt és többször hasbalőtte Clarkot, aki visszalőtt és ma mindketten itt vannak eltemetve.
Griffin sírját nem találtuk meg, lehet, hogy ő is az egyik "ismeretlen" sírban nyugszik.
Hacsak nem kártyáznak Griffinnel odaát.
A katolikus temetőnek van egy modern szeglete is.
Itt meglepve láttam, hogy többen kedvenc hobbijukat is felvésették a sírjukra.
Mások továbbmentek és kedvenc golfütőjüket is oda tették (tetették?), hátha kell még valamikor.
A motoros nem tette ide motorját, de életfilozófiáját közzétette.
"A bátor nem él örökké,
az óvatos egyáltalán nem élt"
A felirat alapján arra gondoltam, hogy a motor talán azért nincs itt mert utolsó használat alkalmával összetört.
Az azonban biztos, hogy Christopher élt.
A temető mellett találtam egy stílszerű geoládát is, amit elrejtője szerint egy bolhapiacon vett lakó nélkül.
Ez volt az egyik legérdekesebb láda, amit találtunk és hát.... odaillő helyen volt.
Biztos, ami biztos alapon mielőtt benéztem volna a jegyzőkönyvet megkeresni, bekopogtam.
A temetővel hamar végeztünk és mentünk tovább megnézni a bányákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése