Csirke tagine csicseriborsóval

Chicken tagine
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem ettem sokszor csicseriborsót. Általános iskolai énekórákon egyes dalok elengedhetetlen töltelékszava volt. Amikor spanyolt tanultam, kíváló példája volt annak, hogy mindenkinek vannak hiányosságai. A Don Quijote egyik szemelvényében szerepelt valahol a garbanzo szó, amit gyarkolótanárunk gyorsan borsóra magyarított. Fura volt, hogy van valami guisante is, ami szintén borsó (de zöld), de aztán az egész annyiban maradt.

Egyik latinórán megtudtam, miért is csicseri. Nem azért, mert Csicser faluban termesztették először, hanem mert cicer nembe tartozik (lásd Cicero).

Valamikor Magyarországon rengeteget ettek belőle. Az egri vár védői is száraz csicseriborsót szórtak a kazamaták mélyén a dobokra. Ha a borsók táncraperdültek, akkor a törökök valahol aknát ástak, hogy a levegőbe röpítsék a falakat. Ha jól emlékszem, Gárdonyi a borsó szót használta, csodálkoztam is tizenévesen, hogy volt mindig friss borsó. Utóbb rájöttem, szárított volt és nem zöld, hanem csicseri.

Az idők változtak és a csicseriborsót száműzték az iskolai menzákra, ahol az volt az étel, amiből főzeléket lehetett csinálni. Piacokon viszont nem nagyon láttam se szárítva, se szárítatlanul. Konzervben lehet kapni, de sokak szerint nem az igazi. Ez a probléma nagyon komolyan érintette egy Magyarországon élő spanyol barátomat. Ő nyár végén rendszeresen fejpárnáig megpakolt autóval utazott vissza Pannóniába. Hozott pár fémkannában pár tízliter olivaolajat, jópár kilo szárított borsót, rengeteg jamón serranót meg még pár tipikus spanyol ételt. Csak turrónt nem pakolt fel, mert nem szereti az édességet.


Itt könnyen lehet csicseriborsó (benszülött nyelven chickpea) konzervhez jutni. Első alkalommal a tagineban készítettük el. A csicseriborsó eredét nézve közel-keleti növény, egyike az első dolgoknak, amiket az ember háziasított. Az első városok lakói csicseriborsóval serkentették agyműködésüket. (Az első világháború alatt a németek kávét is főztek belőle, talán pont ezért - és mert rendes kávéhoz épp nem jutottak hozzá.)

A hagymát megpároltuk a tagineban. Hozzáadtunk fokhagymát, turmeriket, köményt, paprikát, kicsit főztük, majd belekevertük a csirkehúst, sót és paradicsomot. Amikor már a csirke kezdett fogyasztható lenni, akkor tettük bele a tagineba a borsót (csicserből), a cukkinit, a padlizsánt és a zöldbabot. Jó órát hagytuk összeérni az ízeket, majd az érlelés belsőleg folytattuk.