Yoda a hóban

Snow? On my face?
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szokás szerint szakadt a hó. Teljesen elegünk volt az új kutyazoknikból, amik hol törték a Mester lábát, hol leestek róla. Gondoltam, a sok-sok evészet után jó lesz egy kis mozgás. Felautóztunk a hegy lábához.



Ez általában 12 percet vesz igénybe, most kicsit tovább tartott a szakadó hó miatt.

A hegy lábánál levetkőztettem a Mestert, lehúztam róla a cipőt, levettem a kabátot és mindent akkurátusan betettem a csomagtartóba, majd ügetni kezdtünk felvele.

Szerencsére már jártak itt páran és lehetett menni. A szokásos úton mentünk, a megszokott sebességgel. A hóban ugyan lassabban haladtunk, de a bokrok jó része eltünt a fehér takaró alatt, így kevesebb szagolnivaló akadt.

Yoda nem jött zavarba, ha kellett, kiásta magának a bokrot. Jó negyven perces sétával értük el a falumúzeum kerítését.




Innen elvileg nem lehet kutyával tovább menni egyenesen vagy lefele, csak felfele, így visszafordultunk és bekanyarodtunk az egyik völgybe. Itt már nem nagyon jártak elöttünk, én térdig gázoltam a hóban és a póráz mozgásából tudtam, merre jár Yoda. Csak a köbányáig mentünk, itt a völgy szurdokká keskenyedik és még több lesz benne a hó, inkább kifele mentünk belőle. Itt Yoda találta meg a láthatatlan ösvényt, látszott élvezi a kalandot, de nem akarja fokozni.

Visszakanyarodtunk és elindultunk az autó fele. Ekkora a lenti ösvényen már viszonylag sokan voltak két négylábú kollégával is találkoztunk.

Az autóban a lehetőségekhez képest szárazra dörgöltem a Mestert, leszedtem a lábáról a hógalacsinokat, amiket ő lelkesen elropogtatott. Mivel láttam, éhes, a vésztartalékból kivettem egy kis bogyót és beef jerkyt, megtízóraiztunk, kiástuk az autót a hóból, majd hazamentünk forró kakaót inni.