Ensign Peak
Originally uploaded by ribizlifozelek
Valamivel több mint egy éve Yodával megmásztuk az Ensign Peaket. A januári nagy hóban nem volt egyszerű feljutni, főleg, mivel az ösvény vége jégpálya volt - természetesen a szakadék mellett.
Most tavasz volt, sütött a nap, megvan a nyári repjegy, rendben Yoda foglalása is, szóval ideje volt hosszabban kimozdulni a természetbe. Nem beszélve arról, hogy a kutyának (is) fogynia kell egy kicsit.
A kanyargós völgyben felfele kúszó ösvény most sokkal barátságosabbnak tünt. Hó itt már nem volt, a hatalmas sár felszáradt, pár perc alatt eljutottunk az első kilátóba. Mindent alaposan megnéztünk. Én a várost, Yoda a borkokat. A fények n em voltak tökéletesek, a város legszebb része felől sütött a nap, de azért nem panaszkodtam. A Gatewayt és a Union Stationt nagyon jól lehetett látni.
Tavaly picivel több, mint egy órába telt felérni a hegyre, most szerintem fél órát se mehettünk, méghozzá lassan, nyugodtan. Találkoztunk egy hispán-muzulmán házaspárral, akik Allahról beszéltek spanyolul. A feleségen valamivel több kendő volt, mint amit a minnesotai szomáliai menekülttáborokban összesen láttunk. Vidáman köszöntünk egymásnak és már fenn is voltunk a hegyen.
Persze pont most nem volt ott senki, hogy lefotózzon minket, de azért egy portrét csak sikerült magunkról csinálni. Yoda mindenáron a meredek részen akart lemenni - neki könnyű, ő átfért a korlát alatt. Picit arrébb leültünk a fűbe és a fogyókura jegyében ettünk pár falatkát. Néztük a hegyeket és elhatároztuk, valamelyik délután feljövünk megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése