Megint City Creek Canyon

City Creek Canyon
Originally uploaded by ribizlifozelek

A postáról szerettem volna írni, de posta után megint elmentünk a City Creek Canyonba. Most lefele indultunk a patakparton, egy széles úton.

Kerékpáron és gyalog lehet errejönni, esetleg még mentővel és rendőrautóval. Az út lassan ereszkedett a vízparton. Gyönyörű idő volt, sütött a nap, bársonyosak voltak a fények és nyíltak a virágok.



Egyre jobban érdekelt minket, hova vezet ez az út. A völgy vadregényes volt és csak az egymással üvöltöző madarakat és a zubogó patakot lehetett hallani - közben éreztük, valahol benn járunk a városban.



Néha jött szembe egy-egy kutyát, gyereket, kutyát és gyereket sétáltató pár, kerékpáros vagy futó. Béke volt és nyugalom. Tipikusan olyan hely volt, ahol a városi aszfaltpatkányoknál szorongásos tünetek lépnek fel.
Néha a völgy falai meredekebbekké váltak és közelebb húzódtak hozzánk.



Idővel a patak megszelidült, a sziklafalak ismét lankákká szelidültek, a völgy pedig kiszélesedett. Még mindig semmi jelét nem láttuk, hogy valahol egy kétmilliós agglomeráció szívéhez közelednénk. Pedig a Capitólium itt volt a közelben.



Az erdő egyszercsak parkká változott. A patak mesterséges mederbe került és hirtelen megláttuk felettünk a helyi parlament kupolájának csúcsát.



Egy nagyon fura helyen voltunk. Első ránézésre egy pogány ligetnek vagy angolparknak tünt a hely, szentélyekkel, gloriettekkel, patakkal. Pár ember sétálgatott, néhányan piknikeztek, mások csak napoztak. Egy görög szentélynek látszó épület előtt egy középkorú férfi ült és gitározott.



Megnéztem, nem pénzért játszott, nem volt tányérkája. Csak pengette megának a gitárt.

Egy emlékparkba jutottunk, itt állítottak emlékműveket a különböző háborúkban elesett utahiaknak. Talán a Memorial Day miatt voltak ennyien.

Tetszett a park, de az ide vezető völgy még jobban. Megfordultunk és visszamentünk az autóhoz. A Mester kezdett éhes lenni.