Fogyókúrás reggeli

Dinner & Pancake House
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda fogorvosnál volt, mi pedig elmentünk reggelizni.

Éhesek voltunk. A Mesternek éhgyomorra kellett a dokihoz mennie, így szolidaritásból mi sem reggeliztünk. Kopogó szemmel állítottunk be a rendelővel szemben levő reggelizőbe.

A Coachman's-ban minket a régi cégére ragadott meg. A State Street tele van rengeteg régi cégtáblával, reklámmal, egyszer majd végigfotózzuk őket, mielőtt elrágcsálná őket a rozsda.



Belépéskor meglepődtünk. Jobbra volt a vendéglő, balra a reggeliző. A helyiség olyan volt belülről, mint a cégtábla. A berendezést valószínűleg akkor rendelték, amikor még a szegény emberek vettek háromezer köbcentis autókat és ötven cent az nem egy énekes volt, hanem négy liter benzin ára.

Leültettek és megkaptuk az étlapot. Megnéztük az étlapot. Elkerekedett szemekkel bámultuk még akkor is, amikor a pincér letett egy-egy pohár jegesvizet az asztalunkra.

Már a menü első oldala is sokkolt.
Steak két tojással, palacsintával.
A második sor is ütős volt.
Sertésborda tojással és palacsintával.

Még nem volt reggel kilenc.



Szeretem a tartalmas reggeliket. Ha reggelire egy süteményt és kávét kéne ennem, akkor valószínűleg 11-kor már a sűrgősségin lennék és nem látogatóként.

De ezek az adagok, hasonlóan az új-mexikói reggelikhez sokkolóak voltak. Pedig reggeliztem én már pacalt Szarajevó piacterén.



Kevésbé tartmas ételt kértünk: Eggs Benedict-et és kolbászt, tojással. A kolbászostojáshoz kihoztak két kisebb palacsintát. Ezek azok a kisebb palacsinták, amikből egy-két etióp falut jól lehet lakatni.

Lopva körülnéztem. Az adagokhoz méretezett embereket vártunk. Senki sem volt kövér. Páran jó húsban voltak, de egyik vendég sem közelítette meg túlméretezett kategóriát. Voltak itt vadászok, melósok és pár középvezető, akik telefonon intézték cégük ügyeit, miközben egy gyümölcstálat és egy hegynyi palacsintát eresztettek le a torkukon.



Látszott, a helybeliek ismerik egymást. A vékonypénzű kisnyugdíjas kinézetű néni lelkesen köszöntötte a koleszterinbombát eltüntető melóst, a palacsintarakat mögött eltünő cégvezető váltott pár barátságos szót a fél disznót bekebelező kockásingessel, miközben két irodista megtárgyalta a napi eseményeket a pincérrel.



Látszott, hogy mi újak vagyunk itt. Eleve azt hittük, a darált kolbászból készített húspogácsák mellé "parasztkrumpli" vagy palacsinta jár, pedig nem vagy, hanem és...

Aztán kártyával szerettünk volna fizetni. Amerikában kártyával mindenhol lehet fizetni. Mindig elmesélem, hogy a hatvan centes könyvtári pótdíjat is csak kártyával lehetett kifizetni és, hogy vásároltam már egy darab gyömbért negyven centért kártyával.

Itt viszont csak csekket fogadtak el és készpénzt.

Csodálkoztunk, legyintettünk, aztán elhatárzotuk, nem ebédelünk és vacsorázni is legfeljebb csak holnap fogunk.