A neopueblo stílus (Pueblo Revival Style) legalább olyan csúnya szó, mint az empiriokriticizmus, csak könnyebben emészthető.
A neopueblo építészeti stílus az ősi pueblo indiánok építészetének átültetését jelenti a húsz-, huszonegyedik századi közegbe - gyakran a vályogtégla és fagerendák helyett modern anyagokat használva.
A stílust lekerekített, földszínűre festett falak jellemzik. Az épületeken viszonylag kevés az ablak. Ennek, csakúgy, mint az árnyékoló falak használatának fő célja a tűző napsütés elleni védelem. A régen tartószerepet betöltő faragott fagerendák ma már csak díszítőelemek.
A stílus a huszadik század harmincas éveiben született Új-Mexikóban. Az építészek átvették a pueblo indiánok építészetének külső jellegzetességeit és a térszerkezetet, majd ezeket a modern követelményeknek megfelelően alkalmazták. Az első neopueblo épületek középületek, vagy közcélú épületek voltak: egyetemi campusokat, városházákat, szállodákat emeltek ebben a stílusban. A déli nemzetiparkok új fogadóépületeit (és fogadóit is) ebben a stílusban építették fel a New Deal idején.
Santa Fé belvárosában csak ilyen stílusban lehet építeni. Albuquerque több belvárosi múzeuma is ebben a stílusban épült fel. Noha "tájidegen", de Kaliforniában is épült pár hasonló épület.
Új-Mexikóban gyakran láttunk neopueblo stílusú lakóparkokat és lakónegyedeket is. Jól néztek ki. Illettek a tájhoz, a klímához, az emberekhez. Nem tűntek szolgai másolásnak, hanem átértelmezésnek.
Persze lehet, csak azért tetszettek, mert egzotikusak voltak. Mi mindenesetre szeretjük ezt a stílust és Yodának sincs gondja azzal, hogy gyakran egy legömbölyített épületsarokra kell pisiljen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése