Mexikói pocsolyalé - posole

Posole
Originally uploaded by ribizlifozelek

A pocsolyalé, azaz a posole (vagy pozole, az étel nevének leírásához a fenti hangok szinte összes permutációja használható) egy ősi mexikói étel. Annyira ősi, hogy az indiánok már Kolombusz előtt is posolét ettek, legalábbis Bernardino de Sahagún szerint. Mi csak a hangzása miatt hívjuk pocsolyalének, ez a hangalak nem szerepel posole-kedvelők által elfogadottak között.

1550 körül egy Bernardino de Sahagún nevű ferences szerzetes leírta a frissen meghódított amerikai területek egy részét. Sahagún latint és teológiát tanított az egykori mexikói őslakos elit leszármazottainak. E közben gondosan lejegyezte nyelvüket, szokásaikat és hamarosan egy kutatócsoportot hozott létre legjobb tanítványaiból. Velük együtt próbálta felkutatni és lejegyezni mindazt, ami a Kolombusz előtti azték, nahuatl kultúrából még megmaradt.

Sahagún művének a Historia general de las cosas de la Nueva España címet adta, de mivel ez a cím szinte mindenki szerint túl hosszú, ezért a könyvet időnként egyik, Firenzében őrzött változata után Códice Florentinónak is nevezik.

Sahagún, akit nemhiába tekintenek a modern néprajz és antropológia előfutárának, ételekről is ír. Többek között leírja a posolét is. Az aztékok mindenféle húsból főzték ezt a tartalmas levest, de különleges alkalmakkor, amikor az isteneket akarták vele megtisztelni, különleges húst is tettek bele.

Ez a hús az önként jelentkezők combjából származott. Ha nem volt önként jelentkező, akkor az önkénteseket kijelölték illetve levadászták. (Sok mexikói antropológus szerint Sahagún téved és az ő őseik nem ettek embert, az egészet csak a spanyolok találták ki. Igaz, Sahagún nem az a fajta ember volt, aki ilyesmiket kitalál, munkájának sok példányát el is égették a spanyol hatóságok, mert túlzottan rokonszenvezett az őslakosokkal. Nem tartom különben valószínűnek, hogy azok, akik népük múltját próbálják összegereblyézni, pont ilyen "zaftos" történeteket találjanak ki.)

Manapság a pocsolyalé főleg sertésből készül, de igazából bármiféle húst lehet beletenni. Egy mexikói receptoldalon olvastam, hogy az igazi posolében még tepertő is van.

A posole eredeti receptje rengeteg csípősről ír. Ha nem akarjuk, hogy a különféle csípőspaprikák keveréke feloldja a kanalat és szétmarja a lábos falát, óvatosan bánjunk velük. Ellenkező esetben úgy is érezhetjük, hogy véletlenül egy lángszórót vettünk a szánkba (később meg máshova).

Posole 12 személyre:

- 2 poblano chili paprika
- negyed kilo apróra vágott szalonna
- egy kanál sertészsír a kiolvasztott baconból (mit használhattak az aztékok ünnepi alkalmakkor?)
- egy kiló felkockázott hátszín
- egy apróra vágott hagyma
- tíz szem apróra vágott fokhagyma (a receptet vámpíroknak NEM ajánljuk)
- két jalapeno paprika kimagozva
- egy kanál oregano
- két kanál kömény
- egy kanál csilipaprika (csak óvatosan!)
- negyed kanál szekfűszeg
- fél kanál só
- egy csokor cilantró
- nyolc csésze csirkehúsleves
- egy konzervnyi enchilada szósz
- két konyervnyi homini

A kész ételhez még kell egy kis:
- reszelt sajt és tejföl
- lime lé
- retek
- csípős

1. Forró sütőben alufólián megsütjük a poblano chilit, hogy kicsit meg is feketedjen (öt perc). A megsütött paprikákat egy edénybe tesszük, lefóliázzuk és húsz percig békénhagyjuk, majd konyhai meggyőzödésünknek megfelelően csíkokra vagy kockára vágjuk.

2. A szalonnát ropogósra sütjük. Egy kanálnyi zsírt felhasználunk a főzés során. A többit kulturális háttértől függően eltehetjük vagy kenyérre illetve a hajunkra kenhetjük.

3. A forró maradék zsíron egy fazékban megpirítjuk a kockára vágott húst. (Figyelem, emberhús fehasználását a törvény bünteti!) Félretesszük a húst és közepesre vesszük le a hőmérsékletet.

4. A zsíron megpirítjuk a hagymát és a fokhagymát. Ha megbarnult, felöntjük a húslevessel, enchiladaszósszal és a homini kivételével mindent beleszórunk (poblanót, fűszereket, húst, mindent) és közepes hőfokon főzzük.

5. Egy óra múlva beleszórjuk a hominit és egy órát lassú tüzön tovább főzzük.

6. A készételbe zöldcitromlét csepegtetünk, sajtót szórunk és evés közben retket harapunk hozzá. Ízlés szerint tovább bolondítható csípőspaprikával, de ízlelőbimbóink végleges kiírtása előtt óvatosan kóstoljuk meg.