127 óra

Canyonlands National Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

(Megjegyzés: az alábbi bejegyzés horrorisztikus és véres leírásokat tartalmaz. A poszt Salt Lake Tribune, Wikipedia és a Between a Rock and a Hard Place című könyv alapján készült.)

Pár nap múlva kerül a mozikba a 127 óra (127 hours) című film. Várom, hogy elkerüljön Netflixre.

A film Aron Ralstonról, Dél-Utahról, az emberről, a természetről és az akaraterőről szól. Aront Jack London és Hemingway örökösének, Everett Ruess társának érzem, aki bizonyára sok mindenben egyetért Edward Abbey-vel.

Aron Ralston eredeti foglalkozása mérnök. Valószínűleg a tehetségesebb fajtából való mérnök volt, mert az Intelnél dolgozott 2002-ig, amikor 28 évesen úgy döntött egy tél alatt végigjárja és megmássza Coloradó összes 14000 lábnál (4267 méternél) magasabb hegyét. 53 ilyen csúcs van. Aron otthagyta az Intelt és elindult a hegyek felé.

Mivel állandóan nem lehet hegyet mászni ezért kiruccant Dél-Utahba egy kanyontúrára a Bluejohn kanyonba. Egyedül ment és nem szólt, merre indul.

A Canyonlands mellett kirándul, amikor egy szűk kanyonban egy sziklaomlás után beszorult a keze.

Öt napig várt, hátha arra jön valaki. Nem jött. A Bluejohn kanyon nem olyan hely, ahol sokan mászkálnának. Az alig embernyi széles szűk szurdokvölgynél kevés elhagyatottabb hely létezik.

Öt nap után elfogyott a vize. Állt a sziklák mellett, aludni, feküdni nem tudott. Azzal foglalta el magát, hogy kiszámolta, mikorra fog szomjan halni, ha megissza saját vizeletét. Miután megitta, belekarcolta születési és feltételezett halálozási dátumát a sziklába.

Aron ennek ellenére nem akart meghalni.
A szomjhalál szélén kétségbeesett lépésre szánta el magát: levágta a saját karját.

Ehhez először el kellett törnie az orsócsontot, majd a singcsontot. Ezt követően egy bugylibicska méretű szerszámmal elnyiszabálta az izmokat és szabad volt.

Aron elkötötte a vérző csonkot, búcsút intett karjának, majd elindult a kocsija fele. Először le kellett ereszkedjen egy húszméteres sziklafalon. Az ezt követő tizenhárom kilométeres séta a tűző napon már sétagalopp volt.

Egy arra kiránduló holland család megittatta és megetette vele teljes ételkészletét: két szem Oreo kekszet, majd elszaladtak segítségért. Aron pedig továbbment.
A nemzeti park alkalmazottai helikopterrel mentették ki és azonnal kórházba szállították, a keresést szervező ranger pedig kikérdezte Aront viszontagságairól.

Aron részletesen beszámolt útjáról, a ranger pedig elindult pár társával, hogy megkeressék Aron karját. Többen ugyanis már szervezték az expedicót, hogy megkeressék a végtagot és elárverezzék az e-Bay-en.

A rangerek előbb érték el a kart, mint a kincskeresők. Nagy nehezen kiszabadították a végtagot, majd vezetőjük hátizsákjába tette. A kart Moábban elhamvasztották és a hamvakat postázták Aron-nak. Aron pár év múlva visszatért a baleset helyszínére és a hamvakat szétszórta a kanyonban.

Aron megmenekülése után könyvet írt (Between a Rock and a Hard Place) és előadásokat kezdett tartani. Jelenleg is ebből él. Önkéntesként Dél-Utah és az amerikai Dél-Nyugat környezeti értékeinek megmentésével foglalkozik.



A baleset után egyedül befejezte a colorádói hegyek megmászását, majd Észak-Amerika legmagasabb csúcsa, az alaszkai Denali (Mount McKinley) következett. Ide is egyedül mászott fel, majd lesíelt a 6194 méteres hegytetőről. Távlati tervei között szerepel a Mont Everest és a Déli-sark is.

Aron reméli, másik keze nem fog beszorulni.