Ebéd és motorosok Huntsvilleben

A szúnyograjként döngicsélő és zümmögő motorosok felhője gomolyogva zúgott el elöttünk. Yoda hátrasunyta a fülét, mi pedig vártuk, hogy elfogyjanak a motorosok és rákanyarodhassunk a főútra. A Harley-k zúgása gyorsan eloszlatta az idilli hangulatot.

Utah egyetlen trappista kolostorában jártunk Huntsville mellett.



Rosszkor érkeztünk: szombat délben a templom és a bolt is zárva volt, pedig meg szerettük volna kostolni az apátság híres méz-krémét. (Valamikor saját sütésű vekniket is árultak, de ma már csak testvérközösségek sajtkait és sonkáit forgalmazzák.)

A templomban lelkigyakorlat volt, aminek végeztével harminc-negyven fiatal rohamozta meg a parkolót.

Szellemi táplálékra nem lelvén fizikai kísértésekre vetettük szemünket: elindultunk a huntsville-i texasi kifőzdébe.

Ekkor jöttek a motorosok.



Megijedtünk, hogy ugyanoda tartanak, mint mi, mert akkor jó darabig nem kerülünk sorra. A motorosok szerencsénkre a "szalonban" gyülekeztek.



Olyanok voltak, mint a hét vezér a Hősök terén: egyik szarvat viselt a fején, másiknak szárnyakat erősítettek a sisakjára. Olyan is volt, akinek két copfba fonták a szakállát, másokról azt hittük, a Zizi Top jár erre.



Teljesen véletlenül a seriff is itt kezdett el körözni, úgy téve, mint akinek dolga van a "belvárosban". Négyszer is végighajtott ugyanazon az utcán a motorosok között, ami komoly teljesítmény, tekintve, hogy Huntsville-nek két belvárosi utcája van. Járőrözés közben a seriff bevett mindent, amint Clint Eastwoodtól tanult: szúrósan nézett.



A texasi vendéglőben csend volt és nyugalom, csak pár konszolidált, városi motoros kószált erre, meg néhány huntsvilli kisnyugdíjas néni jött el pletykálkodni platós kisteherautóval. Huntsville igazi vidéki Amerika, a tisztességes helybelieknek van két-három lovuk és négy öt tehenük, kell a teherautó.



Utoljára Massachusettsben, Sturbridgeben ettünk lassú tüzön füstölt húsokat. A massachuesettsi texasi picivel jobban főzött, mint a utahi. Talán jobban pácolta az elhullott állatokat, esetleg a kétezer méteres magasság kezdte ki a húsokat, nem tudom, de a Sturbridge melletti útszéli sütödében ízletesebb és egészségtelenebb finomságokat szolgáltak fel.

Hunstvilleben viszonylag gyorsan elkészült az ebéd, egy kombinált tál: ötféle barbeque-hús, négyféle köret, házi fűszeres és forró almamust és banánpuding.

E szerény étekkel megerősítettük magunkat Huntsville környéke és Snowbasin meglátogatása előtt.