Külvárosi villatelep

- Hova megyünk?

- Egy régi villatelepet nézünk meg. Itt volt Eötvös nyaralója is.

Pislogtam. Az meg hol lehetett?

- A Hoffhernek is ott volt a háza.

- Pestlôrinc, Lónyaytelep?!



Meg voltam lepve. Autóból többször látta arrafele pár szép házat, de nem gondoltam volna, hogy ilyen úri helyre megyünk.

Elsô pillantásra minden egy normális kertvárosnak látszott. Másodikra feltüntek a hatalmas gesztenyéskertek. A gesztenyefák mögött 19. századi villák bújtak meg. Ez volt a Lónyay telep.

A gesztenyefákat a legenda szerint a Grassalkovichok ültették még akkor, amikor ez a domboldal (is) az övék volt. A Grassalkovichok aztán eladták a lankás domboltalt a Lónyaiaknak, akik idôvel mindent felparcelláztak és a pesti úri közönség nyaranta kiköltözött az elviselhetetlenül forró városból a gesztenyék árnyékába.



A Pesti-síkságot határoló szelíd homokhátakon - amiken sokszor csak bicajjal lehet érezni az emelkedôt - csinos villák nôttek. Az úri parkokat azóta többször is tovább parcellázták, nagy kertek alig maradtak. Az utcákat azonban ma is árnyas fasorok szegélyezik.

Egy rejtett téren Eötvös-szoborba botlottunk. Tényleg itt kezdett el az ingával kísérletezni.

Az egykori Hoffher villa még áll: ma vendéglô. Kertjében a Hoffergyár traktoraiból tartanak bemutatót. Nem mentünk be: épp esküvô volt és a násznép a vacsora - és a közös élet - kezdetét himnuszénekléssel kezdte.



A vendéglô mellett hatalmas parkban Kós Károlyi ihletésû református templom bújt meg, mellette pedig egy iskola állt, aminek népi szecessziós vérmókusait imádtam.



A Lónyay-telep sokat veszíthetett fényébôl. Zsúfoltabb lett, kisebb a hely, mint régen, de a telep így is egy gyönyörû városnegyed. Ez ma is jómódú környék. A házakról riasztók és kamerák figyelik a járókelòket.

A modern épületek egy része távolabb volt az én ízlésemtôl, mint a régi villák. De az új házak legalább nagyon nagyok.