A kispesti nehézipar romjain

(Megjegyzés: a fényképek egy másik kirándulás alkalmával készültek.)

- A brmmmmmmm vágányra brsdfhkdkkmmmm gmdmmat érkezik. A mmmmmzzzzz mellett mmmmmm mmmmmzzzzannnnak.

Fél órája nem láttunk senkit. Vasárnap reggel a gyárnegyed elhagyatott volt. A hangszóró rekedt hangja hosszan keringett a téglafalak között.

1900-tól gyártott itt traktorokot a Hoffher gyár, amit a helybeliek nemes egyszerûséggel csak Hoffernek neveztek. Az osztrák származású gyártulajdonos jó gépeket gyártott. Úgy tudom, egyes vidékeken a traktort egy idôben Hoffernek mondták.



A hadiüzemmé alakított gyárat szovjetek ostromolták a második világháborúban. Ötvenhatban felkelôk lôtték innen a belváros fele haladó tankoszlopokat.

A csarnokokban traktorok, mezôgazdasági gépek és jármûvek készültek. A névváltozások ellenére a helybeliek csak a Hofferrôl beszéltek.

A vasútállomásról munkások tömegei érkeztek a gyárba. Mások villamossal jöttek.



Vasárnap csend volt.
Hétfôn visszajöttünk. Ekkor már volt egy kis mozgás: egy épületben ma is öntöde mûködik. Egy üzemcsarnokból gyerekgyár lett: gyermekvédelmi szervek irodái költöztek ide. Egy gigászi csarnokból raktár lett. Az összeszerelô-csarnok eltünt és egy autókereskedés költözött a helyére. Valahol az épületlabirintusban egy munkásszálló is meghúzódik.

A többi épület kísértgyár a szellemvasút mentén. Néha eldöcög egy-egy szerelvény Lajosmizse fele, megszokásból megáll és akkor a hangosbemondó gurgulázik egy kicsit.



A rozoga felüljáróról körbenéztünk. Lehetne itt egy nagy parkoló, járhatna a villamos és az emberek innen pillanatok alatt -a menetidô ma is csak húsz perc - beérnének a Nyugatiba.

Ábrándozásomból Yoda vert fel:

- Gazdi, bilibe ér a kezed. Különben sem szeretek téglára pisilni.