Prágai zacskó

Megjegyzés: az alábbi bejegyzést még Prágában kezdtem el írni elegáns hotelszobámban a Yodüsszeia alatt, de már nem volt időm blogolni.


Amint lehetett, elindultunk felderíteni a környéket. A diplomatanegyednek nevezett harmincas-ötvenes években emelt városrészben és a szomszédos egyetemi negyedben rengeteg park, zöld felület volt. Jól esett erre sétálni még este és szemerkélő estében is.



Minden parkban, minden zöldebb utca bejáratánál volt zacskóoszlop, ahonnan lehetett potyadékgyűjtő zacskót szerezni. Szeretem feltöltve tudni zacskókészletemet, ezért húztam egyet.

Meglepődtem.

A készség két részből állt.
Volt benne egy papírzacskó (a végterméknek) és egy papírtálca.

A rajzos illusztráció szerint a papírtálcával kellett felvenni mindazt, amit az eb elpotyogtatott, be kellett csúsztatni a zacskóba, majd az összehajtott zacskót belepottyantani a szemetesbe.

Minden reciklált papírból készült.



Ennek ellenére nem tetszett.

Amíg az eb kopogósat potyogtat, a rendszer tökéletes. (Bár nem vagyok biztos abban, hogy selymes fűből miként lehet tálcára bűvészkedni az apróbb bogyókat. Esetleg hagyományosan, zacskó használatával - bár akkor ugyanott vagyunk, mint a hagyományos megoldás esetében. (Hagyományos megoldás alatt nem azt értem, hogy otthagyom, mint eb a Szaharát, hanem azt, hogy zacskóval felveszem, a zacskó száját bekötöm, a zacskót kidbom.)
Ideális esetben a papírzacskó a tartalmával együtt gyorsan lebomlik, szemben a műanyagzacskóval, ami évtizedekig, akár évszázadokikg is őrízheti tartalmát - hacsak nem gyorsan lebomló zacskót használunk.

Komolyabb gond, hogy puhább, esetleg folyósabb állagú vétermék begyűjtése fűből tálcával kivitelezhetetlennek tűnik. Az nem takarítás, hanem maszatolás. Szó szerint.

Az már csak "hab" a tortán, hogy a papírzacskó nem zárható, így az illatmolekulák szabadon áramolhatnak ki belőle.

Az is igaz, hogy aki sokat ügyeskedik a tálcával, előbb utóbb nagyon szerencsés is lesz... főleg, ha van nála folyékony szappan.