Reggeli frász

Komótosan készítettem össze a szerszámokat. Hajlamos vagyok valamit kifelejteni, mint most is. Visszamentem a garázsba a fúrókért. Mindent tárva-nyitva hagytam.

Amikor visszamentem, Yoda békésen aludt az új párnáján.


Dolgoztam a küszöbbel. Feltettem a vasalást, nyiszabalátam a fémet. Egyszercsak az az érzésem támadt, hogy valaki néz. Valaki nézett. Valaki mögöttem állt és nézett.

Yoda mellettem volt.
A ház üres volt.

És valaki nézett hátulról.

Óvatosan a kalapács fele nyúltam és közben azt néztem, milyen messze van a véső.

Aztán megtorpantam.

Yoda alszik.
Azaz idegen nem lehet a házban.
Barát se lehet a házban, mert annak Yoda örül.

De Yoda aludt és mögöttem volt valaki.

Biztos, ami biztos, azért megragadtam a vésőt is, mikor megfordultam.

Oszi ült a nappali közepén és nézett.

- OSZI, KIFELE! - köszöntem Oszinak. Oszi nem tud magyarul, mert nem kiszaladt, hanem be. A kanapé mögé.

- OSZI, KIFELE!

Erre Yodában is feltámadt a házörző. Ha Ribizli azt mondja Oszinak, hogy kifele, akkor Oszinak ki kell mennie.

- Vau - mondta a Mester.

Erre Oszi is megtanult, ha nem is magyarul, de Yodául és mint akit puskából lőttek ki repült a kijárat fele, majd egy tigrisugrással landolt a ház előtt bokrokban.

Aztán leült a járdára és sértődötten azt mondta.

- Miaú.