A térképen vasútvonalat láttam. A valóságban gaztengert, amit üvegcserepekkel szórtak fel. Rókánál nagyobb kóbor macskák kergették el a sétáló pitbullokat a bokroktól.
Az elhagyott szárnyvonalat háznézés közben láttuk: itt van mellett a tüchtig ház. Yodával azóta többször elindultunk a vasút különböző részeit megnézni, hátha látunk valami érdekeset. Eddig nem láttunk.
Valamikor a D&RGW Denver (a beavatatlanoknak a Río Grande Western Railroad) szállított erre cukorrápát Sugarhouse-ba. Aztán a Southern Pacific döcögött itt végül a Union Pacific. Aztán a szomszédok őszinte örömére és a vonatot ugató kutyák bánatára megszünt a forgalom a síneken. A pályát felszedték, a berendezéseket elvitték és csak a dudva nött a hátsókertek közé zárt földávon.
Nehéz, egy volt vasútvonal helyét eladni, kinek kell ennyire hosszú nadrágszíjparcella? A Union Pacific inkább megtartotta a nyomot és várt, hátha az emberek észbekapnak, hogy a vasút jó. Aztán Salt Lake City elkezdett villamosvonalakat építeni és az emberek észbekaptak, hogy a tömegközlekedés jó.
Megszületett a terv, Sugarhouse-t egy új szárnyvonallal hozzákapcsolják a vasúthálózathoz. Ezzel a sugarhouse-i lakosok bejuthatnak a belvárosba, a reptérre, a városba, a nem sugarhouseiak pedig elmehetnek vásárolni a helyi piacra és bevásárlóközpontba.
A tervek elkészültek. Hat megálló lesz: a villamostól a vonat Gránit háztömbig megy majd. (Itt forgatták a 127 órát.) Fura módon itt - a helyi szokásokkal ellentétben - alig tiltakoztk a villamos ellen. Ha minden igaz, 2012-ben kiírtják a gazt és elkezdik a munkát. 2013-ban pedig már lehet is villamosozni.
Ha minden jól megy.
Addig is néha eljövünk gigamacskákat nézni a bokrok közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése