Népek - A tüchtig ház

Kiadó lakásokat, házakat nézegetünk. Némelyikben még benne van a lakó. Főbérlő nélküli házat keresünk, ha majd beköltözünk, nyoma se lesz a mostani lakónak és holmijának, de érdekes kukkolóként megnézni, hogyan él egy vadidegen ember.

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

A fű vigyázzállásban várt minket. Az ingatlanos tábláját gondos kezek merőlegesre állították. A terasz közepére helyezett lábtörlő oldalai párhuzamosak voltak a veranda oldalaival. A virágokat manikűrollóval nyesegethették.

A hagyományos elrendezésű konyha-nappaliba léptünk be. Az American Craftsman lakásbelsőből sok apró részlet maradt meg. A fa oszlopok, borítás csodás állapotban volt. A kandallóban piramist formázó fahasábok várták a gyufát. Az asztalt figyelmes kezek megterítették - nagyjából Monk ízlése szerint. Bár a nyomozó valószínűleg túl precíznek tartotta volna a rendet.

Nem volt nálam mérőszalag, de majdnem biztos voltam benne, hogy milliméterre megegyezik a villák és a kések közötti távolság.

A konyha olyan volt, mint amit még sosem használtak. Ezt a benyomásunkat erősítette egy apróság: az egyik erősáramú konnektor pont a legnagyobb gázégő fölé nyúlt be. Precizékről nem tudtam elhinni, hogy mélyhűtött pizzán élnének. Lehet, rászólnak a hőre, hogy ne terjedjen a műanyag fele.

A hálószobákat egy rendmániás idegenlégiós, szadista őrmester vetette meg újoncokkal.

- Valahol itt kéne legyen egy tetőtéri szoba - mondta B.

Észrevettünk egy lyukat a mennyezeten.
A falhoz támasztva megláttunk egy pici kampót.



A létra érintésre leereszkedett.
Felmásztunk.

Hófehér mennyországba jutottunk.
Minden fehér volt. A falak, a plafon, a föld. És minden új és tiszta. A porszemeket egyenként vadászták itt le.
A szoba egyébként használhatatlan volt: a meredek létra miatt nehezen lehetett volna ide felcipelni holmikat.

A kert nagy volt.
Nagyon nagy.
Túl nagy.
A leírás fele ekkora kertről szólt.

- Szerintem valamikor arrébb tették a kerítést - mondta B. A kert végében nem volt szomszéd, egy széles gazos sáv húzódott a filézett léckerítés mögött. A sáv hosszú volt és keskeny. Valami mocorogni kezdett a fejemben:

- Ez a régi sugarhouse-i szárnyvonal.

Egy-két éven belül itt fog épülni a város újabb villamosvonala, ami a mostani észak-déli vonalhoz csatlakozik.

- Ennél közelebb nem lehetne a villamoshoz - bólogattunk - Talán túl közel is van hozzá...