Euréka V - A galéria

Két ember ment az utcán. Ez már önmagában vicces. Eurékában nem szoktak emberek az utcán járni. A helybeliek, ha járkálhatnékjuk van, inkább autóval elmennek valamelyik közeli városba (Salt Lake City).

Ez a két ember azonban járkált és éles szemmel azonnal felismerte bennünk a turistát.

Nyílt egy galéria! Úgy néz ki, mintha be lenne zárva, de menjenek csak be, nyitva van! - csaptak reklámot a helyi iparnak.



A galéria valóban úgy nézett ki, mintha zárva lett volna. Megpróbáltam az ajtót és reméltem, a sheriff nem lő felszólítás nélkül. Már láttam lelki szemeimmel az újságok főcímét:

Betőrőnek vélte a vevőt - Euréka képzőművészeti galériájának tulajdonosa annyira elszokott a látogatóktól, hogy betörőnek nézte a vevőt. A galéria anyagi helyzetéről nincs hír.

Az ajtó nyitva volt. Mi pedig beléptünk a kincseskamrába. Vagy inkább a giccseskamrába. Itt minden volt bányagépből készített indián bölcsőtől kezdve a karácsonyi idillt ábrázoló tájképig. Csend volt. Nagy csend.



Egyenként megnéztük a tárgyakat és megcsodáltuk a hihetetlenül világos boltot. Ha az üzlet egyik fala csak ablak, nem meglepő, ha világos. Kicsit még tébláboltunk, Yoda megszagolgatta a szőrősebb és tollasabb műtárgyakat (ismeretlen rendeltetésű bányagép tollakkal és fatörzs szőrrel).



Menjünk, nézzük meg a temetőt, ott biztos több az élet, mint itt - vetettem fel.

Mentünk.