A szomszéd lajtorjája

Megjegyzés: a fotó nem a helyszínen készült.


- Ribizli, segítenél egy kicsit?

Egy ribizli ahol tud, segít, főleg, ha jószomszédokról van szó, akik szintén segítettek.

- Persze! Mit tegyek?

- Fel kéne állítani egy létrát. És tartani egy kicsit.

Létrát jobb tartani, mint gyertyát, gondoltam és felvettem kockás ingemet és mentem.


Amikor megláttam a létrát, már késő volt meggondolni magam. Még gondoltam rá, hogy “a vallásom tiltja a nyilvános érintkezést létrákkal” felkiáltással visszavonulok, de aztán győzött a kalandvágy.

Látni, együnkünk sem létrán született. Nekem akkor tériszonyom van, ha lenézek a járdaszegélyről, szédülök. A szomszédnak nincs tériszonya, de ő létrát utoljára akkor látott, amikor az óvodában ilyesmit kellett rajzolni.

A létra úgy öt méter hosszú volt és egyágú. Hosszát közel duplájára lehetett növelni a belsejének kihúzásával.

A létraálmoskönyv szerint az ilyen létrákat lábukkal neki kell fektetni a falnak, az ellenkező oldalról pedig el kell indulni a fal fele és közben emelni kell a létrát. A végén a létra párhuzamos lesz a fallal. Akkor az alját fel kell emelni és eltávolítani a faltól.

Az volt a baj, hogy a megfelelő helyen nem volt öt méter letenni a létrát. Ilyenkor a megoldás, hogy az ember bérel mexikóit vagy felhívja a szomszédot.

- Ha felállítanánk a másik falnál és átvinnénk?
- Akkor előbb le kéne vágni a villanydrótot - mondta a racionális Ribizli.

- Van másik létra a garázsban! - mondta a szomszéd.
Igazából nem garázs volt, hanem raktár, autóból még egy Matchbox se fért volna bele. Létrából viszont volt egy tucat.

- Ezek rövidek - mérte fel a terepet a racionális Ribizli.
- Akkor emeljük fel a nagyot!


Felemeltük. Én tartottam, a szomszéd, A emelte a létrát. Emelte, emelte, emelte, amíg a létra majdnem merőleges nem lett. Ott álltunk a Föld középpontjába döfött létrával és ekkor összenéztünk: És most?

- Odaviszem a falhoz - mondta a szomszéd és dönteni kezde a létrát a fal fele. Eddig mindig irigyeltem őket, hogy milyen nagy szép házuk van. Hát, nem volt elég nagy. A létra pár centivel elvétette a ház sarkát, pár milliméterrel kikerült egy villanydrótot, majd megcsókolta az anyaföldet.

(Mivel A-n nem volt kesztyû, a létra meg fémbôl volt, majdnem rövidebb lett a történet, de így folyt köv.)