2013. január 30., szerda
Izzók
Kiégett pár izzó a legalább hat éve hûségesen szolgáló karácsonyfàban. A kínai mérnökök a fába integrálták a két égôsort (beépített utánégetô?) és a valódihoz megszólalásig hasonlóvá tették petrokémiai iparuk büszkesêgèt: a mûfenyô a leveleit is hullatja, csakúgy, mint egy igazi karácsonyfa.
Most kiégett benne pár égô.
Az Amazonon 30 darab tartalékizzót adtak 6 dollárért (+5 szállítás). A Home Depotban 35 pénzért 600 darabot kínáltak.
Tekintve, hogy a "fenyô" egy huszas lehetett, kicsit erôsnek láttam az elsô ajánlatot.
Két hótakarítás között leszedtem a karácsonyi dekorációt a teraszról és láttam, hogy ebben is kiégett pár körte.
Ezek a villogó csillagok filléresek voltak és noha közelébe se jöhettek a szomszédság gigantikus fényorgiájának (lásd fotó), azért jól néztek ki.
Most lehetett ehhez is izzót venni.
Aztán megvilágosodtam: a csillagfüzérbe ugyanaz az izzócska kellett, mint a fába. Kannibalizáltam a csillagocskákat és fényesebbé tettem velük a fenyôt.
Kinában pedig egy egész falu átkozhatta smucig lelkemet.
2013. január 28., hétfő
Mindennek van ára
Az elmúlt hetekben beszorult a por, piszok, szennyeződés a völgybe és nem volt hajlandó eltünni innen. Inverzió volt.
Napok óta a vasárnap délutánra igért vihart vártuk, ami majd kitakarítja a levegőből a mocskot.
Vasárnap délután szálingózni kezdett a hó.
Aztán szakadt.
Yoda sztrájkolt.
Nekem meg hóba gyökerezett a lábam, amikor kiléptem az ajtón. Húsz centi hó borított mindent.
Miközben a hólapátért mentem, arra gondoltam, hogy legalább tiszta levegőben erőltetem túl a tüdőmet.
2013. január 26., szombat
Intermezzo - Templomi gipsz
L beugrott hozzán szomszédolni és megmutatni a műanyag gipszet, amit az orvos a kezére tett operáció után. Igazából egy egy műanyag kéz volt, amit a rendes gipsszel ellentétben le lehetett venni és visszatenni.
- Volt nekik piros, kék, zöld meg minden. De fehéret kértem, mert az való vasárnap a templomba.
2013. január 25., péntek
Jégpálya
- Csúszni fog...
- Négy lábam van - legyintett farkával a Mester. Én azon küzdöttem, hogy az autóbeálló meredek, 7%-os lejtőjén levergődjek. Állam a lejtőn és csúsztam.
Az újságban olvastam, hogy a reptér bezárt. A rendőrök nem győztek helyszinelni, főleg, mert a helyszínelő rendőröket is elütötték.
Yoda jobbra kanyarodott, de kisodródott a kanyarban és belecsúszott egy jéggé fagyott hóbuckában.
Az ónoseső nem utahi műfaj. 1942 óta kilencszer volt. A tizedik brutálisnak igérkezett.
Yoda megpróbált pisilni, de lábai kiszaladtak alóla. Nem mertem nevetni, mert elestem volna. Inkább belegázoltam a félméteres hóba. Félcipőben enyhén hideg érzés volt, de biztosabban álltam a lábamon.
Yoda megpróbált kanyarodni, ekkor fenékre ült.
Ebből elég - mondta a Mester, mikor négy lába hatfele csúszott és valami leírhatatlanul megvető pillantást vetett a világra és megfordult:
Menjünk haza.
Szívemből szólt.
2013. január 24., csütörtök
Egyszerû aszaltszilvás sertésborda
Valószínûleg van bonyolult aszaltszilvás borda is, de ez egyszerû. Már amennyire egy étel egyszerû lehet. Mondjuk inkább, hogy nem bonyolult.
- aszaltszilva 2-3 marék, ízlés szerint
- sertésborda (2-3 éhség szerint)
- 1 fej karikára vágott hagyma (Ribizlifozelek szerint)
- olaj
- vaj
- liszt
- húsleves
- fehérbor
- só
- bors
A hús (bor)sózzuk, olajon megsütjük. Ha szeretjük lehet pirosra, ropogósra. Ha nem szeretjük, maradhat fehér. Ez egy szabad ország. Remélhetôleg az is az, ahol az olvasó éppen tartózkodik.
Amikor a hús megsült, kivesszük az olajból, bedobunk egy kanálnyi vajat, majd megpároljuk a hagymát.
A kanál liszttel besûrítjük a lét, majd visszatesszük a húst. Felöntjük fehérborral, hogy pont ne lepje el és s hiányzó lét húslevessel pótoljuk.
Ha elfogyna közben a lé, mindig utánatölthetünk egy kevés húslevest.
45 perc után beletesszük az aszaltszilvát és további 45 percet fôzzük lassú tüzön.
Szalmakrumplival vagy rizzsel fogyasztjuk. Vagy amivel akarjuk.
2013. január 22., kedd
Az árufeltöltő
Az árufeltöltő akkurátusan dolgozott. Gondosan pakolta a polcra a maine-i kagylókonzerveket és az alaszkai lazacot tartalmazó üvegeket. Amikor végzett, felállt egy sámlira és a rákkonzervekkel folytatta.
Összesen és nem kevés jóindulattal lehetett vagy 134 centi magas - ha beleszámoljuk magasított talpú cipőjét.
Már láttam egyszer a huszonévesnek látszó fickót a Trader Joe's-ban, akkor a gyerekek bevásárlókocsijait tologatta a helyükre. A rendes bevásárlókocsik túlméretesek lettek volna neki.
Zseniális húzás volt felvenni: látszott, jó munkaerő. Másfelől meg jelenléte tökéletes reklám is a bolt számára.
A helyzet annyira tetszett, hogy gyorsan vettem is egy csokitortát.
Szeretek a Trader Joe's-ba járni.
2013. január 21., hétfő
Ingatlanpiac - Mi a short sale?
- Hogy lehet, hogy az a ház 160'000-ért kelt el és pár hónapra rá csak 100'000 dollárt adott érte mostani tulajdonosa? - kérdezte Parmezán, aki a magyarországi hóviharban a duruzsoló kandalló elôtt az amerikai ingatlanosok online bibliáját, a Truliát böngészte. A Trulián az is szerepel, hogy egy adott utahi ház mikor és mennyiért kelt el.
- Ekkora volt a válság?
Megnéztem a házat. Az ingatlanlufi kipukkadása elôtt vette tulajdonosa. Fél év múlva óriási veszteséggel adta el.
Az oldal jegyzete szerint az adásvétel egy short sale volt. Ez mindent megmagyarázott.
Amikor házat néztünk, megtanultuk, mi a short sale. Ingatlanosunk ajánlotta is, hogy ha van több hónapunk és jó idegeink, próbálkozzunk egy short sale-lel.
Amikor az Egyesült Államokban az adós már nem tudja fizetni háza, lakása részleteit a banknak, megpróbálkozhat egy short sale-lel.
Elôször ehhez kell a bank beleegyezése. Ha a hitelezô elfogadja, hogy lesz némi vesztesége az ügybôl, az adós pedig meghirdeti a házat olyan a piaci érték alatti nyomott áron, amit szerinte a bank majd még elfogad.
Az olcsó házra aztán gyûlnek a dögkeselyûk, mint vevôk az új iPhonera.
Ha valamelyik elfogadja a nyomott árat, akkor az ajánlatát továbbítják a banknak. Az ajánlat pár hetet, vagy inkább hónapot pihen a bankban. Ha a bank elutasítja a kipihent ajânlatot, meg kell hirdetni kicsit drágábban, de továbbra is mélyen áron alul.
Ha a bank elfogadja az ajánlatot, a vevô megkapja a házat és fizet. A bank megkapja a vételár teljes összegét és a fennmaradó adósságot leírja. Az eladó ott áll ház és adósság nélkül, tiszta lappal.
A lehetôségekhez képest mindenki jól járt. Az eladó bukta az eddig befektetett pénzt és a házat, de már nem kell tovább törlesztenie és új életet kezdhet. A vevô olcsón kapott egy házat. A bank veszített valamennyit, de a befektetett tôkéjét általában visszakapja.
Mi pedig Yodával lelkesen nézegerjük az eladó házakat. Minden sarok tartogat meglepetéseket a Mesternek.
2013. január 20., vasárnap
Támad a macskaalom
A sarokban lapult. Eddig még sose láttam. Igyekezett úgy tenni, mint aki nincs ott. Közelebb óvakodtam.
- Szia Macskaalom! - köszöntöttem a pince sarkában megbúvó zsákot.
- Szia - morogta.
- Felteszlek a craisglistre - magyaráztam.
- Ne.
- De. Itt nincs macska.
- A kertbe kik szarnak? Egerek?
- A házban nincs macska.
- De még lehet... Jó nekem itt a sarokban.
De eldöntöttem, a macskaalomnak mennie kellett.
- Kiveszlek.
- Megbánod.
Nevettem. Aztán megbántam.
Benyúltam a lehetetlen sarokba, hogy kikapjam a több éve ott posztoló almot és bele se gondoltam, mekkora.
- Na gyere!
- Hôô - vetette meg a lábát a macskaalom (na jó, lába az nem volt).
- Reccs - tiltakozott a derekam.
- Aú - üvöltöttek a hangszálaim, de úgy, hogy orrbavágtam magam a nyelvcsapommal.
- Megmondtam - kuncogott a 40 fontos alom.
- Átkozott - hòrögtem, de azért feltettem a Craigslistre a 20 kg almot, miközben reméltem, nem aznap kell kicipelnem a zsákot a pincébôl.
Azóta jobban vagyok és csak akkor fáj a derekam, ha nehezebb tárgyakat emelek, mint például egy liter tej.
A zsákot még a ház elôzô lakója hagyra
2013. január 18., péntek
Gyerekülés
- De jó kis gyerekülés - dicsérte Ribizlifozelek Sz gyerekülését, amiben még hintáztatni is lehetett a gyereket és olyan masszívnak nézett ki, mint amit arra terveztek, hogy kibírjon egy termonukeáris robbanást. Legalábbis a súlya és kinézete alapján az ülés ezt a benyomást keltette.
- De miért hoztad be ilyen korán? Azt hittem császármetszéssel 3-4 napot benntartanak. Ennyire haza akarsz menni?
- Ennyire. De ez azért van itt, hogy a képzett gyerekülésbeszerelô-technikus ellenôrizze. Másképp nem lehet elmenni a kórházból.
- Ki? - kérdezett vissza Ribizli és állítólag úgy hangzott, mintha ironizált volna.
- Nationally certified Child Passenger Safety Technicians. De barátian csak CPST-nek hívják ôket. Hát nem csodálatos?
- És mit csinál egy Child Passenger Safety Technician, aki természetesen nationally certified?
- Ellenőrzi a gyerekülést.
- Aha.
- De elviheted a tűzoltóságra és a rendőrségre is.
- A technikust?
- Nem. Az ülést. Megmondják, jól van-e beszerelve.
- De hát van az ülésen egy vízszintező buborékkal - olvasta Ribizlifozelek a használati utasítást - Ha a buborék középen van, jól van beszerelve. Ha nincs, akkor nincs.
- Na, ezt ellenőrzik. Különben is, képzeld el, mi lenne, ha olyan modell lenne, amin nincs vízszintező.
- Kihalnának? - kérdezte volna Ribizlifozelek, de aztán csak bólogatott, valóban, első a biztonság.
2013. január 16., szerda
A csipkebugyi visszatér
- Yoda, te rendeltél rózsaszín csipkebugyit?
- Nem, nem tudnám tőle az orrom a fenekembe süllyeszetni - süllyesztette méltatlankodva Yoda az orrát a fenekébe.
Műanyag gumikesztyűket rendeltem. Csipkebugyit kaptam. Rózsaszínt. Az Amazontól.
Egy Ribizlifozeleknek is jól esik, ha csipkebugyit kap egy amazontól. Ezt a csipkebugyit azonban nem mi rendeltünk, valószínűleg a műanyag gumikesztyűk mellett polcon sorakoztak és a szórakozott munkás ezt is belepottyantotta a csomagba.
Így fogtuk az C Klein cuccot és visszaküldtük.
Három hétre el is felejtettük. Egészen máig.
Ma egy kis dobozt hagyott a UPS a teraszon, még mielőtt Yoda lekapta volna róla a gatyát.
A dobozban ott pihent a hűséges csipkebugyi és boldogan üdvözölt:
Hazajöttem!
2013. január 15., kedd
Hóóóóóóóó
Már szinte otthon voltam. Kanyarodtam be a behajtóra és örültem, hogy leülhetek, elképzeltem, ahogy nagyon kortyolok a forró kakaóból és Yoda hozzámbújik, miközben kinn a higany kiesik a hőmérőből. (Milyen hülye szó, hőmérő, hol van itt hő?)
Sötétedett, nem is néztem a behajtót, gondosan eltakarítottam onnan minden havat és jeget körömkefével. Volt ott valami fehér, de hát itt mindig szállingózik valami.
Kanyarodok, kanyarodok, aztán valami azt mondta:
- Reccs - aztán megálltunk.
Kinyitottam az ajtót és bokáig elmerültem a hóban.
Rövid terepszemle után kiderült a szomorú igazság: egy hókotró még egyszer letakarította az utcát, különös tekintettel a szélére, ahol az elmúlt napokban autók parkoltak és nem lehetett söpreni. Ezt az összes havat a hóeke kitolta a szélre. Azaz ez már nem is hó volt, hanem részben sós hóból készül jégegy. Ennek a közepében ült az autó.
Hólapáttal nemlehetett hozzáférni, így elővettem a csomagtartóban Boston óta pihenő nyuszibulldózert és ásni kezdtem.
Negyed óra ásás után néztem meg a hőmérőt. Egy hiján húsz volt. Minuszban.
Ekkor beültem az autóba és rövid hintázás után kijutottam.
A jól végzett munka jutalma az volt, hogy letakaríthattam (újra) a járdát is.
2013. január 14., hétfő
Hideg
- Gyere!
Yoda megsüketült. Még a Mesternek a fenekében eltünő orrát se lehetett látni a takarók alatt.
Felemeltem a takarót és beszóltam az otthonosan kutyaszagú mélybe:
- Yoda, megyünk sétálni.
Egy fülbojt nem sok, annyi se rezzent.
- SÉTA!
Lerántottam a nagyobbik takarót, mire Yoda sértődötten arrébb kullogott.
- YODA, SÉTA!
- Tudod, hány fok van kinn?
- Nem.
- NULLA!
- Akkor mi ez a paláver?
- Nem Celsius, Fahrenheit - mondta Yoda még sértődöttebben - Lefordítom neked. -17.
- Minusz 17?
- Igen. Ilyen hideg csak számtanpéldában létezik.
Gyere.
- NEM. Oda fogok fagyni egy fához.
Nem voltmit tenni, felvettem a Mestert, ráadtam a polar kabátot és elrohantam vele ölben a sarokig. Azt hiszem, ezzel őj értelmet adtam a “sétálni visz” kifejezésnek.
Amikor letettem a földre, Yoda leírhatatlanul szemrehányóan rám nézett, megfordult és gondolkodás nélkül hazaügetett. Egyszer megállt és a járda közepére pisilt egy azonnal megfagyó sárga parfét és már otthon is volt.
- Legközelebb akkor szólj, a CELSIUS-ban lesz nulla - duzzogta.
2013. január 12., szombat
Pepita
Egyik első általános iskolai nyelvtankönyvemben egyetlenegy külföldiről volt szó. Ez volt egyébként a könyv egyedüli érdekes része. A több vastag- vagy dőltbetűvel szedet meghatározás vagy szabály volt, olyan rejtélyes szavakkal, mint alany, állítmány, tárgy, célhatározói mellékmondat. A külföldi portréját leszámítva a könyvben az egyedüli ilusztrációk az ágrajzok voltak.
A külföldiről szóló történet a magyar szókincs eredeténél került elő. A fejezetet szintén meglehetősen unalmasra alakították, de a történelem akkor is érdekelt, így felébredtem az órán.
Az egész inkább szólisták halmaza volt rövid magyarázatokkal. Ma meg vagyok győződve arról. hogy a szerzőt azért fizették, hogy valami unalmasat alkosson. A könyv biztosan a gonosz mostoha és az MSzMP kb összeesküvése volt.
A könyv már formáját tekintve is unalmas volt: fekete-fehér. Csak a borító volt színes: ott nagy piros betűkkel a következő felirat állt: NYELVTAN I.
Az egyetlen, nem nyelvtanhoz köthető rajz ehhez a történethez kapcsolódott. Köznevesülő személynevekről volt szó. A rajzon egy táncosnő állt kockás ruhában.
A tömör magyarázat szerint a képen látható spanyol táncosnő, Pepita Ortega gyakran viselt aprókockás ruhát, ami hamarosan annyira népszerű lett, hogy a Pepitáról elnevezték pepitának.
Pepita Ortegát nem Pepita Ortegának, hanem Pepita de Ortegának, helyesebben (teljesebben) Josefa Durán y Ortegának hívták. Ennek ellenére mindenki Pepita de Olivaként ismerte.
A spanyolokat Közép-Európában a 19. század közepén egzotikusnak, szenvedélyesnek és romantikusnak tartották.
A Pesten 1853-ban a Pesti Német Színházban és később a Nemzetiben fellépő Pepita megfelelt ezeknek az elvárásoknak. Pepita de Oliva elképesztő népszerűségnek örvendett. Egyedüli riválisa a még egzotikusabb afroamerikai (fekete) Ira Aldridge volt.
Pepita népszerűségét a boltokban megjelenő pepita ruhák, cipők, sálak és egyéb kiegészítők jelezték.
Pepita nemcsak Magyarországon volt sikeres. Csehországban, Prágában és Brünnben is kitörő ovációval fogadták. Prágában rendőrök védték szállásán a 19. századi gruppie-któl. A jelenséget a korabeli újságok delirium Pepitatorum-ként írták le és a pepita csehül ugyaz lett pepitában, mint magyarul.
Annyira híres volt, hogy egy cseh porcelánmanufaktúra Pepita szobrocskákat kezdett gyártani.
Pepita német területeken is sikert sikerre halmozott. Közvetlen nyelvi nyomot nem hagyott maga után, de megerősítette a német tudatalattiban a romantikus, tüzes és szenvedélyes spanyol nőkről kialakított képet.
Olyan sikeres volt, hogy 1933-ban egy híres táncosnőket ábrázoló cigarettasorozatra is rákerült.
Pepita élete romantikusabb volt, mint Bizet Carmen-jéé. Pepita 1830-ban született szegény családban, egy pincelakásban. Anyja ösztönzésére lett profi táncos: stílusában az elsők között ötvözte a hivatalos balettet a népi flamencóval.
Pályáját “Andalúzia csillaga” néven Koppenhágában kezdte, Oroszországban folytatta, ahol kíváló - és elképesztően rövid szoknyát hordó - táncosként lett ismert.
1851-ben Pepita hozzáment kollégájához, Juan de Olivához. Nem volt szerencsés házasság - főleg, mert kicsivel később Pepita találkozott az angol diplomatával, Lionel Sackville-West-tel, aki argentin, spanyol és amerikai nagykövet is volt.
Egymásba szerettek.
Pepita a pletykák szerint nem akart válni. Lionel se erőltette a dolgot. Vett szerelmének egy házat Franciaországban és szabadidejében ott éltek boldogan négy gyermekükkel.
Pepita 1872-ben hunyt el az ötödik gyerek világrajövetelkor.
A táncosnő népszerűségét a rengeteg róla készült rajz, szobor és rézkarc is jelzi - igaz, egyetlen egyet sem találtam, amin pepitában lett volna.
Források:
Diaz y Escovar, Narciso: Baile y Bailarinas, Blanco y Negro, 1927 február 13.
Parmenia Migel: Great Ballet Prints of the Romantic Era, 109 Illustrations, Dover Publications, NY, 1981.
Stepanek, Pave: Las andanzas de la bailarina española Pepita de Oliva por Europa Central, II Congreso Virtual sobre la Historia de las Mujeres (del 15 al 31 de Octubre del 2010).
Pepita porcelán: Photo: archive MG.
German Cigarette Card by Garbati Cigarette Factory, Berlin-Pankow, Németország, 1933.
Tolnai Vilmos: Ruhák és nevek, Napkelet, Vol 1 (1923), no. 9, p.895.
Pepita megérkezett Budapestre, Vasárnapi Ujság, 1858. december 19.
2013. január 11., péntek
Jeladó a szülészeten
-Sssssssasssz - Sz férje, az újszülött apja kórterembe zárt ôrültként masírozott fel-alá a szülôszobában, karjaiban az üvöltô gyerekkel és hangosan sistergett.
- Jól vagy? - mi voltunk az egyszerre engedélyezett két látogató.
A sistergô apa és a kotnyeles Ribizli.
- Sétálok vele, mert attól elalszik.
- Igazad, van, ha eleget sétálsz, elôbb utóbb elalszik. Lépésszámlálód van-e?
Morcos pillantás volt a válasz, a boldog apa össze-vissza szlalomozott a trapéz alakú 14 négyzetméteren.
- És mi a sziszegés? Felforrt az agyvized?
- Ettôl megnyugszik.
- Próbáltad? - Ribizlifozelek maga volt a vigyorgó szkepticizmus.
- Nem, de olvastam.
- Miért nem mész ki a folyosóra? Ott aztán gyalogkakkulhatsz körbe-körbe, ameddig akarsz.
- Csak bölcsôben lehet gyereket kivinni.
- Biztonsági okokból.
- ??? - fejezte ki értetlenségét a Ribizli. Beszélni felesleges lett volna az Üvöltésben.
- A szobából csak így mehet ki. Van a lábán egy jeladó, ha innen kikerül, jelez. Ha a szülészetrôl kikerül, jelez és lezárják a kórházat.
- Jack Bauer is jön?
- Egyszer leesett róla (nem Jack Bauer - Ribizlifozelek). Azonnal jöttek, hogy riasztani kell-e a nindzsákat. Amikor hazaengedik, ünnepélyesen leveszik a karkötôt a lábáról.
Tetszett a dolog, de azért nem álltam meg a következô kérdést:
- Igaz, hogy Stanislaw Lem-et olvasol neki?
- Igen.
- Próbálkozz majd egy kis Orwellel is.
2013. január 9., szerda
Az adapter és az ôrültek
Az adapter még a garázsszélkor került elô. Ez egy egyszerû Mini DVI VGA adapter Almákhoz. Akármit is jelentsen ez. (Arra van, hogy egy PowerBookot hozzákapcsoljanak egy VGA monitorhoz.) Szóval ez nem egy olyan cucc, ami nagyon vonzhatná a holdkórosokat, szemben mondjuk egy maja várossal.
A cuccot feltettem öt zöldhasúért a Craigslistre. Jutányos ár szerintem, mert az almaboltban ugyanezért - igaz, ujonan- 19-et kérnek. Persze hozzá lehetne tenni, hogy mi baja lehet egy darab drótnak.
Vártam, vártam, de nem tolongtak az adapterért.
Aztán jelentkezett valaki.
- Milyen az adapter? - kérdezte. Már élből nem kellett volna szóbaállni vele, aki egy fényép és egy hosszú leírás alapján nem tudja, miról van szó, annak valószínüleg elmeorvosra van szüksége és nem adapterre.
- Megnézhetem? - Gondoltam visszaírom,hogy nem.
- Nincs autóm - írta. Na, ezzel helyete át magát a gyanúsból a nagyon gyanús kategóriába. Akkor se lehetett volna gyanúsabb, ha rátetoválja Bin-Laden arcképét a fejére.
Hosszas huzavona után beállított az ember. Ránézett az alkatrészre és már ment is:
- Nem erre gondoltam.
Vajon ha nem mellékelek fotót a hirdetéshez, mi lenne?
A következő két vevő is hasonlóan működött, csak ők még el se jöttek, viszont sms-függőségben szenvedtek.
Aztán jelentkezett egy újabb elmebeteg:
- Ki tudod hozni a város déli részébe? - nagyjából 14 km-t kellett volna autózni a ketyerével.
- Nem - feleltem. El akartam adni, de nem úgy, hogy a dupláját elutazom a kért 5 pénznek.
Az újabb vevőjelöltre rákerestem: volt is róla egy Youtube találat, ahol igazi, kelet-európai katonaként egy több száz kilós abroncsot cipelt (“ami szögletes, gurítjuk,ami keres cipeljük”).
Persze ő is eltünt valahol.
Már aggódtam, hogy a Mini-VGA adapter valami drogos kódszó: “Mit tolsz? Adaptert”.
Aztán jött a Vevő.
Igaz, két napba telt, hogy elkeveredjen hozzán és a megbeszélt időponthoz képest késsen még három órát.
Megjött, Yoda majdnem szétcincálta. A vevő gyorsan fizetett és ment. Boldogok voltunk: több hely lett a lakásban és gazdagabbak lettünk egy bankóval.
Egyébként van egy mini DVI-DVI adapterünk is öt dolcsiért, ha valkit érdekel.
2013. január 8., kedd
Amerikai szülôszoba
- Ez egy szállodai szoba! - koppant Ribizlifozelekek álla a padlón.
- Méghozzá a jobbikból - keresgéltem arcberendezésemet a NASA-szökevény ágy alatt, miközben esküdni mertem volna, hogy egy ûrsikló vezérlôjében kevesebb a gomb.
Budapesten egy négy és sok ötcsillagos szállodai szoba kisebb és hintaszék sincs bennük.
- Fogyasztani is tud? - néztem az ágyat.
- És repülni?
- Lézerágyu van benne?
Sz szobájához egy fürdôszoba tartozott zuhanyozóval és mosdóval. Volt egy másik mosdó az orvosoknak, nôvéreknek. Itt volt a számítógépterminál és pár szekrény orvosi felszereléssel tele. Meg tarmosztát.
Az ágy mellett egy bölcsô és egy vendégágy állt.
- Egy valaki itt alhat - bökött Sz a heverôre.
A berendezést tévé és dvd-lejátszó egészítette ki.
Az asztalon a napi menü hevert, meg az étlap.
- Milyen? - mutatott körbe Sz.
- Kutyát beengednek?
- Nem.
- Akkor vacak - legyintettem.
2013. január 6., vasárnap
Menü a szülészeten
- Szar a koszt - Sz fel volt háborodva.
- Éjfél előtt kértem egy fél adag lasagnát és elfelejtették kihozni.
- Kénytelen voltam vajas pirítóst kérni.
- Ráadásul külön kell szólni, hogy hozzanak több gyümölcsöt és salátát.
- A menüt meg alig lehet variálni.
- Az éjszakai étlapon alig van valani.
- A pincér többször összekeveri a rendelést.
Sz kórházban volt, szülészeten. Mi meg látogattuk. Miközben a vacsoráját és a reggelijéről készült fotót nézegettük, megsajnáltuk, hogy milyen sanyarú sorsa van.
2013. január 5., szombat
Yoda vár
El kellett mennünk egész napra és Yodát nem vihettük. A Mester azonban nem szereti egyedül kezelni a riasztót, ezért P-t kértük meg, hogy vigyázzon a Mesterre.
Este hétkor írtam egy emilt, hogy indulok. Nem telefonáltam.
Nagyjából amikor beültem az autóba 6 kilométerrel arrébb Yoda felkelt és megállt az ajtó elôtt.
2013. január 3., csütörtök
Hajnali reggeli
2013. január 1., kedd
Hóemberek
- Morrrr - mondta a Mester és csodálkozva nézte a hóembereket.
A hóemberek nem mondtak semmit. Némán álltak és tüntettek, táblájukat magasba emelve az önkormányzat udvarán.
Igazából nem is hóból voltak. Ha hóból épültek volna, veszélyeztetett faj lettek volna. De ezek a hóemberek műanyagból voltak.
- Egy hóember újjáépíthető - egy ember nem! - olvastam a táblájukon. - Vezess óvatosan szilveszterkor! - üzenték.
- Hallod? - mondtam Yodának - Vezess óvatosan!
Jó-jó - felelte Yoda és felemelte hátsó lábát:
- Szia Hóember!