Azt hiszem, az utolsó helyre szuszakoltam be az autót a parkolóban. Pár centi maradt az egyik oldalon, pár a másikon.
Kerestem egy bevásárlókocsit és beléptem az őrületbe.
Salt Lake City első Trader Joe-ját szabályosan kifosztották. Üres polcok és megfogyatkozott árukészletek fogadtak, meg szinte fogyasztási lázban tobzódó tömeg, amelyik lelkesen vett mindent, ami Joe.
Volt, aki az évente egyszer megjelenő töltött kekszre csapott le, más a zöldségeket fosztaggatta. Az egész úgy nézett ki, mint egy szovjet bolt a hiánygazdaság idejéből, ahova véletlenül nyugati árut vittek.
Az emberek úgy vásároltak, mintha nem lenne holnap, mintha másnap bezárna a Trader Joe. Már első nap rekordot döntöttek - pedig itt Utahban nem is árulhatnak alkoholt. Még így is a legforgalmasabb nyitás volt a cég történetében. Úgy látszik, a utahiak szeretik a különleges és elérhetú áru termékeket.
- Hoztál nekem szárított csirkemellet? - kérdezte Yoda.
- Nem, de legközelebb kapsz.
- Azért.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
2 megjegyzés:
Itt is van már. Az az érzésem a dojcs kollégáim nagyon vicces találják, hogy ennyire népszerű :)
na ez durva nagyon! komolyan mint a 'doomsday preppers'... haha
Megjegyzés küldése