Regent Street - Salt Lake City

A belvárosi Commercial Street-et vörös agyag borította.

Ráragadt az úriemberek cipőjére, nadrágjára, ami gond volt: a mosónő nehezen mosta ki és a folt sokáig látszott. Ami gond volt: a Commercial Street-en álltak Salt Lake City bordélyai.

Fura véletlen, hogy az önkormányzat először ezt az utcát köveztette le, megszüntetve a kínos kérdések özönét.

Aztán 1911 fele igyekeztek a bordélyokat is megszüntetni és átnevezték az utcát az előkelőbbnek hangzó Regent Street-re.

Mára az utca szinte eltünt pár parkoló- és irodaház között. Se vörösagyag, se bordély, de parkolóhely mindig akad.

Mindenki nyer

Elolvastam a müzlisdoboz felirását.

A környezet védelme érdekében a gyártó kisebb csomagba teszi a müzlit. Így kevesebb energiát, alapanyagot igényel a gyártás és nagyon jól jár a környezet, a vevő pedig ugyanannyi müzlit kap.

Ezt már nem mondja a gyártó, de ő is jól jár: a kisebb doboz kevesebbe kerül.

Egyáltalán, minek doboz?

A postás levele

Forgattam a levelet.
Cím volt rajta, név nem. Bélyeg sem.

- Legalább a címzés stimmel - mondtam Yodának, aki helyeslóen bólogatott.

- Lépfene?

- Fenét.

"Köszönöm a finom karácsonyi ajándékot, a postás" - olvastam derék levélhordónk és potenciális Yoda-eledelünk levelét. Minden karácsonyor kiteszünk a UPS-nek, FedEx-nek, postásnak egy kis csomag sütit. Van elég dolguk velünk, Talán ezért vsn, hogy sok UPS-es messziről integet, ha lát minket sétálni az utcán.

De ilyen kártyát még nem kaptunk.

Örültünk neki. Sikeres volt az ajándékunk.

STOP! - Selejt

Megnyugtató érzés, hogy nemcsak Magyarországon fordulhat elő, hogy egy frissen átadott önkormányzati beruházás elemei egyhónaposan már porlanak.

Jelszók

Bejárta az internetet az ellopott jelszók alapján összeállított toplista: milyen jelszóval védik egyesek a netet a holmijukat.


1. 123456 (Up 1)
2. password (Down 1)
3. 12345678 (Unchanged)
4. qwerty (Up 1)
5. abc123 (Down 1)
6. 123456789 (New)
7. 111111 (Up 2)
8. 1234567 (Up 5)
9. iloveyou (Up 2)
10. adobe123 (New)
11. 123123 (Up 5)
12. Admin (New)
13. 1234567890 (New)
14. letmein (Down 7)
15. photoshop (New)
16. 1234 (New)
17. monkey (Down 11)
18. shadow (Unchanged)
19. sunshine (Down 5)
20. 12345 (New)
21. password1 (Up 4)
22. princess (New)
23. azerty (New)
24. trustno1 (Down 12)
25. 000000 (New)

Az internetes hírportálok jót ironizáltak a listán, hogy a sok hülye user milyen béna jelszóval védi a tulajdonát. Pedig 38 millió jelszót az Adobe-től loptak el. A felhasználóknak a világ legbonyolultabb jelszavával se lett volna esélyük.

Természetesen lehet, hogy az adobe123 jelszók pont az Adobe-től származnak...

Peace Garden a Jordán mellett

- Odamegyek - mondta Yoda.
- NEM - feleltem - NEM jelölöd meg.
- Még sose jelöltem kelta keresztet... - méltatlankodott Yoda.
- Nem.
- Akkor az olmék fejet...



- Nem - feleltem - Olmék fejet se jelölsz meg.
- Esetleg egy velszi bárdot? - próbálkozott Yoda - Vagy egy sárkányos velszi zászlót?
- Nem, nem - válaszoltam. Minden tiszteletem azoké, akiknek egy izgalmas sárkányos zászlójuk van.



- Japán szobor? - próbálkozott a Mester, ahogy továbbsétáltunk a virágoskertben.
- Tele van fával ez a park - próbálkoztam.
- Meg szoborral...



Yoda elmélyülten kezdte szagolgatni a virágokat. Tudtam, hogy azt keresi, amelyiknek illata legjobban megy ahhoz a termékhez, amit oda szeretne pottyantani.



- Esetleg egy kínai oroszlán? - ez már sokkal jobban hangzott és a Mester rá is közelített a cicusra.
- Yoda, itt a klasszikus Görögország is, nézd, mennyi oszlop!




Ez tetszett Yodának, bár a klasszikus kor görög filozófusait jelképező oszlopok mellett szerettem volna, ha Yoda egy igazi cédrust is megjelöl.
A libanoni parcellában azonban nem volt cédrus.




Ahogy bóklásztunk a parkban, pár elszórt feliratból megértettük, hova is kerültünk. A Béke Parkot a harmincas években építették, hogy békét hozzanak a világra. Az elkövetkező évtizedekben a helyi nemzetiségek építettek valamit hozzá.




Az idilli környezetbe jegyesek és tizenéves (néha bajuszkás) hispán lánykák jöttek fotózkodni.




Hirtelen Yodával megláttunk valami hatalmasat kiemelkedni a körömollóval karbantartott fűből.

- Azt! Azt! Azt szeretném! - mondta Yoda szinte extázisban - Le akarom pisilni a Matternhornt!



- Gyere!

A hegyet a helyi svájciak építették betonból. Egy kis ajtón be lehet osonni a hegy belsejébe, amiről az a szóbeszéd járja, hogy össze fog dőlni.




Én egy csokinak jobban örültem volna, de Yoda végtelenül boldog volt. Teljesült régi vágya.




Ahogy tovább kóvályogtunk a parkban, az olimpiai emlékműnél megtorpantunk.
Erre nem számítottunk.
Egyre jobban szerettem a parkot.

Terv és valóság

Ilyen lett.

És ilyennek tervezték a villamost.

A Jordán-folyó mellett 2

A kerékpáros gurult.
Nem a kerekein.
Nem a kerékpáron.
A hátán.
Közben igyekezett lerugni magáról a drótszamarat.
Aztán feküdt.

A drótszamár és a kerékpáros.

- Nem én voltam - mondta Yoda, aki már csinált ilyesféle galibát.



- Jól van? - kérdeztük az aszfaltot ölelő kerékpárost.

- Persze - felelte és megpróbálta kihúzni a lábát abból a nyolcasból, amit korábban keréknek hívtak - Teljesen jól vagyok.

- Segítsünk?

De ekkor már állt.

- Nem, nem, jól vagyok, csak megijedtem egy kígyótól.

- Hülye kígyó - mondta Yoda, miközben a kerékpáros azon gondolkodott, leüljön-e a padra. 

A pad egy hatalmas bokorba bámult bele.
A bokor pont a pad előtt nőtt és valószínűleg már akkor is ott volt, amikor a padot telepítették.

Némi habozás után a kerékpáros nyeregbe pattant és elnyolcasozott. 

A Jordán e része kevésbé vadregényes volt, mint a múltkori. Itt az út a kertek alatt vezetett el. Bebámulhattunk az udvarokba, Yoda megmondhatta véleményét a helyi kutyáknak.

A rétek helyett itt gyakran kiégett füvet láttunk, meg elhagyott játszótereket. Meg egy épülô játszóteret. Parkot, legelni való fûvel.





Aztán hirtelen egy kelta kereszt állta utunkat. 

- Mára eddig, és ne tovább? - kérdezte Yoda. Bólintottam. E fura helyet eltettük legközelebbre. 

A csomag útja

Október elején kértek tőlem egy fontos és sűrgős dolgot Magyarországról. Mivel vámmal és postával együtt felannyi volt itt, mint ott, megérte innen küldeni Budapestre a holmit, ami egy gyógyászati segédeszköz volt. Koraszülötthordozó, na.




Megvettem és október első hetében postára adtam.

Aztán nem történt semmi.

Felfedeztük a Jordán-folyót, bejártuk a partjait, a csomag meg utazott. Utazott. Utazott.

November közepén lemondtam róla.

Decemberben elfelejtettem.

Aztán karácsony után kaptam egy emilt.

- MEGJÖTT! - igaz, annyira már nem volt rá szükség, de még használhatónak bizonyult.

A dobozt borító pecsétek között az egyik ragadta meg a címzett figyelmét: egy postahivatalé volt a bélyegző és azt mutatta, hogy a csomagot véletlenül rossz helyre szállították ki.

A bélyegzől volt ország is.

Maldív-szigetek.

Életemben nem irigyeltem még így egy csomagot.

Orvosi kísérlet

A plusz hét és minusz hét között ugráló hőmérséklet pillanatok alatt jégpályát varázsolt a ház elé. Ezt el kellett tüntetni. Kapával, mert az volt a legjobb kéznél levő jégtörő eszköz a balta mellett.

Ribizlifozelek recsegve kiegyenesítette a hátát, a kapa recsegve belemart a jégbe, miközben Ribizlifozelek derek dereka recsegve vette fel az újabb poziciót.

- Sose irigyeltem ennyire a gerincteleneket - recsegtem.

Aztán klikk. Valami kattant a hátamban.

Kiegyenesedtem.

Sokkal jobb lett.

Feltaláltam a csontkovácsot. Kapával.

A Jordán-folyó mellett 1

Teljesen normális, hétköznapi parkoló volt egy teljesen normális kora őszi vasárnapon. Néha beborult, néha sütött a nap. Negyedóra autózás után érkeztünk meg. Egy hatsávos útról kanyarodtunk le. Kiszálltunk. Ott volt a Jordán.




Ott volt az út is mellette, gyalogosoknak, kerékpárosoknak. Egy valami nem volt ott: a város. A folyót körbenőtték Salt Lake City elővárosai. A házak, gyárak, farmok mellett azonban legnagyobb meglepetésünkre a folyót követő erdőket, széles mezőket és réteket találtunk.



Dombocskákra fel, völgyekbe le vezetett az út. Néha eltávolodott a folyótól, ilyenkor ösvényeken közelítettük meg a vizet.
Yoda kacsákat kergetett és szarvasokkal szemezett. (A kacsák hagyták magukat kergetni. Idővel a szarvasok is elunták a szemezést és csatlakoztak a kacsák taktikai visszavonulásához.)




Pár kilométer után hirtelen újabb úthoz, újabb parlkolóhoz értünk.

- Szerintem innen folytassuk legközelebb - mondta a Mester és meg is jelölte a helyet, hogy legközelebb is megtaláljuk.

Bölcsészreklám

- Menjünk a dékánhoz - mondta Yoda.
- Minek?
- Rég voltunk - ezzel nem lehetett vitatkozni, de megpróbáltam.
- Este fél hét van. Ilyenkor már nincs ott senki.
- Attól még mehetünk - ezzel végképp nem lehetett vitatkozni. Mentünk és megláttuk a bölcsészkart reklámozó plakátokat:



- Na, mit szólsz - vigyorgott a Mester.



- Nagyon jó - nevettem vissza.
- És mennyire igaz - bólintott Yoda.

Derékfájás

Profi, több nemzedék óta hivatásos koldusok megirigyelhették volna hullámzó mozgásomat, ahogy járást imitálva a betegirányító pulthoz kúsztam.

- Hogy van? - kérdezte a betegirányító.

- Jól - mosolyogtam legszebb máglyán sütögetett Giordano Bruno vigyorommal.

Fájt a derekam.

Valahogy elhullámzottam a nővérke mögött a vizsgálóig és úgy ültem le a székre, valami óriási tettet hajtottam volna végre. Azaz igen, azt tettem: leültem a székre.

A doki megvizsgált.

Kellett lábujjhegyen menni. Sarkon járni. Egyenes vonal mentén menni. Ezt csináltatja a rendőr is, ha megállít valakit, akiről gyanítja, részegen vezet.

- Vezethetek?

A doki nevetett.

Irigyeltem. Ha én most így nevetnék, Quasimodo szerződtetne dublőrnek.

- Borogassa jó meleggel. Utána hideggel.

- Langyos nem jó?

Intermezzo

Remélem, nem jön a villamos...

Az új fények

Álltam az ajtóban.
A hideg belemart kezeimbe. Nem volt annyira hideg, mint Minnesotában, de azért hideg volt.
Sötét.

Először nem találtam a zsebem. Aztán nem találtam a kulcsom. Aztán nem találtam a zárat. Természetesen a tersz lámpáját elfelejtettem felkapcsolni, a mozgásérzékelő lámpában pedig kimerült az elem. Most.

A hó az arcomba vágott, megkerülte a fejem és bebújt a kapucnimnál a nyakamba.



A kulcs nem fordult. Nem láttam semmit. A szemgolyóm belefagyott a koponyámba.

- Mikor megyünk be? - morgolódott Yoda.



Ekkor határoztam el, hogy véget vetek a középkornak, a manuálisan felkapcsolható villanynak.

- Mennyivel jobb lesz a hidegben a telefonon matatni! - mondtam Yodának, aki szkeptikusan eldugta arcát a tányárjába.

Utóbb meglepődtem. A telefonról online kapcsolható fények, villanykörték és egyéb rendszerek ára csillagászati volt.



A Philips termékét reklámozták mindenütt. Csak egy villanykörte került 59 dollárba, a többi miskulanciáról nem is beszélve. Az egész telepítés 150-200 dollár táján állt volna meg.

- Akkor már inkább fagyoskodom.

De kerestem tovább. Aztán megtaláltam.



A körték mellé kellett még venni pár apróságot.



Végül a gyártó honlapján vettem meg a cuccot (akkor még Amazonon nem is árultak). Mint kiderült, Új-Zélandból jöttek a holmik. Szerencsére jól válaszottam az USA-szabvány körtéket.

A cég több országban, több néven forgalmazza ugyanazt. A fórumokon rosszat nem olvastam róla. Kipróbáltam.

Telepíteni egyszerű volt. Másodjára.



Először a lámpák router-ét kellett rácsatlakoztatni a hálózatunkra a telefonra telepített alkalmazás segítségével. Ez egyszerű volt. Aztán be kellett csavarni a körtéket (a használati utasítás szólt, hogy elötte csavarjuk ki a régieket). A villanykörte installálása nehezebb volt: Ribizlinek fáj a háta.

De ezt is abszolváltam.

A következő lépés a körték szinkronizálása volt a telefonnal.
Na, ez nem ment. Elsőre. Másodikra.

Erre Ribizlifozelek a szokásos megoldáshoz folyamodott: mindent kikapcsolt, majd vissza.



Ekkor működött.

A ledek tudnak egyenletes fehér fényt. Hideget és meleget. 250 színárnyalatot. Telefonról bárhonnan kapcsolhatók, nem kell sötétben keresni a kulcsot. Nem kell többet felállni, hogy leoltam a villanyt (akinek fáj a háta, az megért).

És még diszkózni is lehet, ami ilyenkor, karácsony táján külön előny.
Yodának meg nem kell várnia kinn a hidegben, amig bejutunk.

Rossz levegő

Megjegyzés: a fotókért köszönet TM-nek.

Lassan úgy éreztük, jobb lenne venni egy pakli cigit és a filteren át lélegezni. A szmog beszorult a völgybe. A hegyek eltüntek és úgy éreztük, egy sűrű levesben élünk. Ezt hívják inverziónak. Nem a levest, hanem a jelenséget.



Örültünk, hogy a szuper-hiper kazán egy szűrőn át nyomja be a kinti szutykos (és felmelegített) levegőt a lakásba.
Meg is néztük, jó-e a szűrő, amit 3 havonta kell cserélni és mi egy hónapja cseréltük ki. A szűrő jó volt. Jó koszos. Ismét kicseréltük egy extra jó szűrőre. De már várjuk az időt, amikor majd nem a tüdőnkkel tisztítjuk a levegőt. És dohogunk a kormányzón, aki 13 milliót szán a levegőminőség javítására és 2 milliót költ arra, hogy a melegek ne házasodhassanak...