A kerékpáros gurult.
Nem a kerekein.
Nem a kerékpáron.
A hátán.
Közben igyekezett lerugni magáról a drótszamarat.
Aztán feküdt.
A drótszamár és a kerékpáros.
- Nem én voltam - mondta Yoda, aki már csinált ilyesféle galibát.
- Jól van? - kérdeztük az aszfaltot ölelő kerékpárost.
- Persze - felelte és megpróbálta kihúzni a lábát abból a nyolcasból, amit korábban keréknek hívtak - Teljesen jól vagyok.
- Segítsünk?
De ekkor már állt.
- Nem, nem, jól vagyok, csak megijedtem egy kígyótól.
- Hülye kígyó - mondta Yoda, miközben a kerékpáros azon gondolkodott, leüljön-e a padra.
A pad egy hatalmas bokorba bámult bele.
A bokor pont a pad előtt nőtt és valószínűleg már akkor is ott volt, amikor a padot telepítették.
A pad egy hatalmas bokorba bámult bele.
A bokor pont a pad előtt nőtt és valószínűleg már akkor is ott volt, amikor a padot telepítették.
Némi habozás után a kerékpáros nyeregbe pattant és elnyolcasozott.
A Jordán e része kevésbé vadregényes volt, mint a múltkori. Itt az út a kertek alatt vezetett el. Bebámulhattunk az udvarokba, Yoda megmondhatta véleményét a helyi kutyáknak.
A rétek helyett itt gyakran kiégett füvet láttunk, meg elhagyott játszótereket. Meg egy épülô játszóteret. Parkot, legelni való fûvel.
Aztán hirtelen egy kelta kereszt állta utunkat.
Aztán hirtelen egy kelta kereszt állta utunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése