Peace Garden a Jordán mellett

- Odamegyek - mondta Yoda.
- NEM - feleltem - NEM jelölöd meg.
- Még sose jelöltem kelta keresztet... - méltatlankodott Yoda.
- Nem.
- Akkor az olmék fejet...



- Nem - feleltem - Olmék fejet se jelölsz meg.
- Esetleg egy velszi bárdot? - próbálkozott Yoda - Vagy egy sárkányos velszi zászlót?
- Nem, nem - válaszoltam. Minden tiszteletem azoké, akiknek egy izgalmas sárkányos zászlójuk van.



- Japán szobor? - próbálkozott a Mester, ahogy továbbsétáltunk a virágoskertben.
- Tele van fával ez a park - próbálkoztam.
- Meg szoborral...



Yoda elmélyülten kezdte szagolgatni a virágokat. Tudtam, hogy azt keresi, amelyiknek illata legjobban megy ahhoz a termékhez, amit oda szeretne pottyantani.



- Esetleg egy kínai oroszlán? - ez már sokkal jobban hangzott és a Mester rá is közelített a cicusra.
- Yoda, itt a klasszikus Görögország is, nézd, mennyi oszlop!




Ez tetszett Yodának, bár a klasszikus kor görög filozófusait jelképező oszlopok mellett szerettem volna, ha Yoda egy igazi cédrust is megjelöl.
A libanoni parcellában azonban nem volt cédrus.




Ahogy bóklásztunk a parkban, pár elszórt feliratból megértettük, hova is kerültünk. A Béke Parkot a harmincas években építették, hogy békét hozzanak a világra. Az elkövetkező évtizedekben a helyi nemzetiségek építettek valamit hozzá.




Az idilli környezetbe jegyesek és tizenéves (néha bajuszkás) hispán lánykák jöttek fotózkodni.




Hirtelen Yodával megláttunk valami hatalmasat kiemelkedni a körömollóval karbantartott fűből.

- Azt! Azt! Azt szeretném! - mondta Yoda szinte extázisban - Le akarom pisilni a Matternhornt!



- Gyere!

A hegyet a helyi svájciak építették betonból. Egy kis ajtón be lehet osonni a hegy belsejébe, amiről az a szóbeszéd járja, hogy össze fog dőlni.




Én egy csokinak jobban örültem volna, de Yoda végtelenül boldog volt. Teljesült régi vágya.




Ahogy tovább kóvályogtunk a parkban, az olimpiai emlékműnél megtorpantunk.
Erre nem számítottunk.
Egyre jobban szerettem a parkot.