Cajon pueblo

- A buszmegállónál balra - magyarázta a ranger, hogy lehet eljutni a Cajon pueblóhoz. Jellemző módon napokig nem jutott el agyamig a felismerés, hogy Cajon az nem egy ősi indián szó, hanem egy rendes, becsületes spanyol szó, cajón, ami dobozt jelent. Mondjuk a legtöbben (két fő) angolul ejtette ki a szót, egy valaki meg visszaspanyolosítva. Sokszor, amikor egy amerikai akar spanyolosan kiejteni valamit, olyasféle eredményt ér el, mint amikor egy csángó rap zenével próbálkozik.



Az, hogy a buszmegállóval se kóser valami, akkor esett le, amikor a leírást felidézve próbáltam odatalálni a romokhoz. Hovenweep közelében nincs buszmegálló. A legközelebbi buszmegálló hatvan kilométer és ott hetente egy busz fordul meg. Szó szerint. Bemegy Cortezbe, megáll, rémülten megfordul és elmegy.

- Milyen buszmegállóról lehet szó?



Aztán észrevettem egy elhagyott elárusítóbódét, amit egy messziről importált buszmegállóból buherált át tulajdonosa mielőtt csődbe ment volna. Mit árulhatott egy útkereszteződésben, ahonnan kontinentális Egyesült Államok egyik legkevésbé látogatott műemlékegyüttese közelíthető meg?

Túlélőcsomagot?

Innen kezdve egy fantasztikusan jó, négy sáv széles földúton lehetett tovább haladni (megengedett sebesség hatvan), porcsóvát húztunk magunk után és a távolban megláttuk Shiprock-ot és a másik irányba Monument Valleyt. Majd véletlenül benézve egy egércsapásnak tűnő mellékútra megláttam a jelzést.



Finoman fékeztem és megfordultam, majd bekanyarodtam a mellékútra, ahol gyalog valamivel gyorsabban lehetett volna haladni, mint autóval.

Párszor elharatam a nyelvem, mire elértünk a parkolóba, ami szokás szerint a letakarított anyakőzet volt és ahol egy normál személyautó valószínűleg simán megfeneklett volna - ha elgyáltalán el tud jutni idáig.



Ott volt a falu. Az épületek egy része a forrás köré csoportosult a sziklamélyedésekbe besuvasztva vagy ráügyeskedve a sziklatömbökre. Mögöttük a kanyon szélén állt egy nagyobb épületegyüttes.

Meglepően ép volt minden.

Valami madár károgott a távolban.

Nyolcszáz éve száz ember lakott itt. Aztán elmentek és csend lett.

Még Yoda se ugatta meg a madarat.

Hallgattuk a csendet és néztük a nyílt horizontot, a látóhatár Arizonában, Új-Mexikóban és Colorádóban lehetett.

Hallgattuk a szelet, a vízet, a sivatagot, majd elköszöntünk Hovenweeptől. Egy időre.