(További és jobb fotók hamarosan. A hosszú i hangokra az ékezetek később várhatók.)
A navajó rezervátumon átvezető szakasz az út legunalmasabb része volt. Gallupból egy nyilegyenes út vezetett Shiprockba. Az út egyenes volt és unalmas.
Egyszer kiirták, hogy kanyar jön, le kellett venni a sebességet is, mire az egyenes aszfaltcsik kicsit elhajlott, aztán ment tovább.
Ördögszekerek görögtek, homokpatakok folytak át széles úton. Az út szélén konténerházak feszültek neki a szélnek.
Rajtam kivül mindenki aludt az autóban - nekem is kedvem lett volna rögziteni a kormányt és bólintani egyet. Húsz perc alvásból nem lett volna semmi baj, olyan egyenes volt az út.
Nem voltak fák, bokrok, növények. Egy ház körül láttam három csenevész fát. Lehet, a tulajdonost őgy hivják, az Ember Akinek Erdeje Van.
A vigasztalan pusztaságból szétlőtt idegen űrhajók roncsaira emlékeztető óriási sziklák emelkedtek ki. Valószinutlen, természetellenes sziklaformációk voltak, olyanok, amiket a fantasy regények illusztrátorai rajzolnak valami erős és tiltott szer hatása alatt.
A sziklák több tucat kilométerre voltak egymástól. A legnagyobb volt a Shiprock. Akkora volt, hogy egy egész várost róla neveztek el.
Lehet, Shiprock városának vannak elbűvölő részei, lehet, a város gyönyörű - mi bementünk a döbbenetesen nagy és jól ellátott szupermarketbe. Vásároltunk, megállapitottuk, milyen kedvesek az emberek és menekültünk.
Már majdnem Utahban voltunk.
2010. július 1., csütörtök
Shiprock
Címkék:
Amerikai Egyesült Államok,
indián,
New Mexico,
rezervátum,
Shiprock,
Utazás
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Yoda igazán átvehette volna kicsit a kormányt.. :)
//tegnap ettünk éttermi enchiladat. Pocsék volt, meg se közelítette a tiéteket.
Megirom majd a mi enchiladank receptjet, csak kicsit le vagyok maradva...
Yoda is aludt egyebkent.
Megjegyzés küldése