Vagy miért nem ülnek elegánsan öltözött hölgyek és urak az egyik asztalnál. Csak normál, 21. századi turistákat láttunk.
Pedig ezek az épületek nem nekünk lettek kitalálva. A pincérek ma is csokornyakkendőt viseltek és a hely árai tükrözték ezt az eleganciát, a hely szelleme még itt volt - de a közönség már más volt.
Tipikus CCC-stílusú volt a szálloda. Roosevelt New Deal-je keretében a Civilian Conservation Corps-ban férfiak tízezrei építettek gátakat, ösvényeket, utakat és ilyen szállodákat a nemzeti parkokban.
Cedar Cityben, a néprajzi múzeumban láttunk egy nagyon jó kiállítást ezekről az elegáns és rusztikus szállodákról, amik nemzeti parkok szivében épültek. Nekem eddig a kedvencem a Petrified Desert-ben a 66-os út mentén álló fogadó volt, de most egy újabb került a listára.
A Grand Canyon Lodge megtestesítette a CCC legjobb hagyományait. Sajnos sok ezek közül a hegyományok közül megváltozott. A látogatóközpontok egyre kevésbé szólnak a látogatóknak átadott információkról, manapság a lényeg a látogatóknak eladott szuvenírek sokasága.
Azért ha majd legközelebb több lesz az idő, miután megsimogattuk az öszvérszobrot (ami azoknak az öszvéreknek állít emléket, akik a turistákat fuvarozzák a mélybe), leülünk az étteremben és egy fagylalt (vagy ebéd) mellől élvezzük a kilátást egy túra után.
Vagy eltöltünk pár éjszakát az egyik kisházban és úgy érezzük magunkat, mint egy Rotschild.
Hozzáteszem, mivel ezek a közföldek, a public lands a mienk is, igazi tulajdonosként bármikor boldogan jövünk ide.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése