Cedar City

Cedar Cityben először télen voltunk, akkor enyhén kihalt hely volt és hideg.



Aztán tavaly nyáron elkeveredtünk ide Yodával, még mielőtt a hathónapos Shakespeare fesztivál kezdődött volna. Akkor már jobban éreztük magunkat. Végigsétáltunk a főutcán, ahol Yodának különösen a rengeteg életnagyságú szobor tetszett, mindegyiket alaposan megszaglászta, miközben én elolvastam, hogy a Msster éppen kinek az életét tanulmányozza.



Már tavaly is meleg volt, úgyhogy a főutca árnyékos oldalát Yoda sokkal jobban szerette.



Szomorúan láttuk, hogy a sok éve észrevett Red Wing cipőbolt bezárt. (Minnesotában voltunk a cipőgyár boltjában és nagyon jól éreztük ott magunkat.)



Idén a járvány miatt fesztivál elmaradt és Cedar City is sokkal csendesebb volt.



Deélig. Délben hirtelen előkerültek a helybeliek, családok, fiatalok, idősek és mindenki sorbaállt a belvárosi étkezdéknél és a rengeteg finomsággal megrakodva leült a város közepén levő parkban és enni kezdett.



Nyári táborok fogyasztották itt el az ebédet, kilencvenes párok és totyogó csecsemők népesítették be a parkot. Aztán elmúlt az ebédidő és a park hirtelen kiürült és csak páran maradtak játszani, beszélgetni.



Általában mi is elindultunk valahova ebéd után. Vagy a skanzenbe vagy fel a hegyekbe a Navajo lake-hez.



Cedar City megtestesíti a népi bölcsességet: télen itt sétálni túl hideg van, se nyáron túl meleg.