EZ AZ ÚT ZÁRVA VAN! - ezt a figyelmeztetés nem egy varázsló dörgedelme volt, hanem egy, az ösvény mellé helezett táblán olvastuk. Azért zárták le az ösvényt, mert a régi víztározót kibővítik.
- Zárva van! - csóválta Puppey a farkát és lelkesen elkezdte a táblát tartó karót rágcsálni.
- És? Attól még megkerülhetjük! - Puppeyt ez nem érdekelte, pici fogacskái tovább dolgoztak a karón.
- Gyere, HAGYD, menjünk!
- Menjünk, menjünk! - és Puppey egy öthónapos kutya lelkesedésével rohant be a vízmosásba, hogy kikerüljük a lezárt utat, ami a földreszállt UFÓ-hoz vezetett.
Nagyon rég - több, mint tíz éve - voltunk a Red Butte Canyonban. Yoda megutálta a helyet, miután őz nélküli lábakat találtunk itt másodjára. Az első alkalom nem rázta meg a Mestert, de a második igen.
Most nyár végén, amikor még meleg van és tűz a nap, az árnyas kanyon és környéke jó helynek tűnt egy kis túrázásra.
Persze sok minden megváltozott. Az ingyenes és gödrös parkolót leaszfaltozták és fizetős lett.
Az építkezés megkerülése nem bizonyult annyira egyszerűnek. Mi egy meredek vízmosásban haladtunk felfele, ami egy pici forrásnál nádassá és mocsárrá alakult, majd közel járhatatlanná vált.
Mi pedig csak mentünk felfel, amíg a térkép szerint túl nem jutottunk az építkezésen. Ekkor egy még meredekebben kimásztunk a vízmosásból és megláttuk a távolban a Red Butte patak víztározóját.
Hihetetlenül zöld volt ott minden ellentétben a városra lenéző, sárga szalmával borított hegyekkel. A kilátóból Puppey optimistán nézett a mélybe:
- Mennyi mindent lehet ott megrágni!
Ahogy ereszkedtünk lefele és visszaértünk az ösvényre, a völgy ismét bezárult körülöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése