Meleg volt és nyár és mi meg akartuk nézni a párizsi jégbarlangot. Nem, sajnos ez a jégbarlang nem a francia Párizs mellett van, hanem az idahói Párizs mentén valahol fenn a hegyekben, túl a régi vízműveken.
A Minnetonka barlang után még szerettünk volna kicsit lehülni egy jégbarlangban is.
Ez a barlang sokkal kevésbé volt kitáblázva, mint a másik, egy hosszú, de általában kifogástalan minőségű földúton lehetett hozzá eljutni.
Ez a barlang is egy végtelennek tűnő fenyves közepén volt - de itt véget is értek a hasonlóságok. Nem volt pénztár és nem voltak idegenvezetők. Látogatóból is sokkal kevesebb volt: páran sziklamásztak itt, de hamarosan szinte csak a miénk lett a barlang, ahova egy jól kitaposott ösvény vezetett.
A barlang szájánál megtorpantunk, messziről nem volt egyértelmű, hogy is tudunk mi itt lemászni. Közelebb érve ez a vártnál sokkal egyszerűbbnek bizonyult.
Kevésbé forró és száraz nyarakon már ez a palló is fagyott tavacskán vezet át.
De most nagyon forró és nagyon száraz nyár végefele jártunk.
Amint áthaladtunk a pallón, elértünk az első - beomlott - terembe.
Általában ez tele szokott lenni hóval, most csak egy fél hóembernyi szürkés masszát találtunk, de ahogy továbbbotorkáltunk a köveken, további fagyott hótömböket pillantottunk meg. De hógolyózni vele nem volt nagy kedvünk.
A pár millió éve beomlott terem teteje nagyon jól nézett ki. Látszott, ott meleg van, míg mi szó szerint egy jégveremben fagyoskodtunk.
Innen egy nagyon szűk hasadékon át lehetett továbbjutni a következő terembe. Nem kellett kúszni - de a fejre alaposan vigyázni kellett.
Egyedül Puppey tudott volna gond nélkül továbbmenni, de ő nem akart. Nem szerette a jégbarlangokat.
Ez a terem már majdnem teljesen sötét volt.
Egy meredek lejtőn botorkáltunk le fejlámpánk fényénél.
Ennek az üregnek az alját víz-sár-jég borította.
A végén egy vékony hasadék vezetett ki a szabadba.
De ezt kihagytuk, kicsit meredek lett volna.
Most becsültük igazán a CCC-munkások teljesítményét a Minnetonka barlangban.
Ugyanakkor egyáltalán nem bántuk, hogy ez a barlang most "csak" a miénk, hogy egyedül bemehetünk "felfedezni".
Persze nem láttunk annyit, mintha ki lett volna építve - de így megvolt a felfedezés öröme. És a bokánkat se ficamítottuk ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése