Idővel az ember picit meghülyül és elkezd nem racionális dolgokat csinálni, eléri egy bizonyos korban a kapuzárási pánik, például vesz egy piros autót.
Én úgy éreztem, hogy piros autót venni elcsépelt és nem is igazán izgalmas. Én valami sokkal merészebbet akartam. Olyasmit, amit sokan szeretnének, de kevesen mernek megtenni.
Megkóstoltam az Idaho Spud-ot.
Idahót a reklám szerint az Idaho Spud teszi híressé.
Ottjártunkkor mi nem tudtunk erről a hírességről és kihagytuk a "Mit csináljunk Idahóban?" listáról.
Pedig az Idaho Spud benne van a száz legnépszerűbb Észak-Nyugat Amerikában árult édességben.
Az Idaho Spud százhuszonegy éve mozgatja meg az amerikaiak legállatiasabb ösztöneit. Úgy éreztem, ideje, hogy én is kipróbáljam.
Néztem a hírességet és tudtam, meg fogom ízlelni.
Akármi is van benne.
Ami valahol egy nagy igazság.
Az Idaho Spud összetett csokoládéból készül. Ez azt jelenti, hogy a kakaóvaj helyett telített növényi zsírokat használnak a csokoládé elkészítéséhez. Ezt a csokit nagy mennyiségű kukoricasziruppal javítják fel.
Ezzel a csokoládéval borítják be a kókusz- és kakaóízű pillecukrot (helyi nyelven marshmallow-t) és az egészet megszórják kókuszreszelékkel.
Az egész úgy remegett tekintetem alatt, mintha kocsonyából készült volna kukoricaszirup helyett.
Ahogy hozzáértem, egy remegés futott végig rajta, mint háj-cunami egy szumóbírkózón. Talán ezért is szeretik egyesek fagyasztva enni. Akkor nem vonaglik biztos menedékbe.
Ne mondja senki, hogy nem teszek merész dolgokat vénségemre!
Beleharaptam.
Az édesség remegett és számban valami édes, ragadós massza zárta össze fogsoromat.
Nem túl diszkréten megpróbáltam egy papírszalvétába köpni, de nem akart távozni a számból.
Ekkor döntöttem úgy, hogy ennek még nem jött el az ideje, még egy darabig kispolgár maradok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése