Mit fogunk itt csinálni?

 - De mit csinálunk itt? - tettem fel a költői kérdést. Idaho Fallst és a turizmust sose kötöttem össze. Még akkor se, ha mi gyakran nem szokványos helyekre megyünk.

- Itt van a közelben a világ legnagyobb beagle-szobra - néztem jegyzeteimet.

- Lepisilhetem? - nézett rám Puppey. Nem voltam biztos benne.

- Itt van egy krumplimúzeum Pocatellóban - Idaho a krumplijáról híres.

- Csak egy?

- Idaho Fallsban van egy turbinaszobor. Nem rághatod meg.

- Itt van a közelben az egységnyi területre eső atomreaktorok legnagyobb koncentrációja.

- Mi van?

- Titkos kutatólaboratóriumok.

- Más?

- Láva, rengeteg lávamező. 

- Azt én se tudom megrágni.

- Meg itt van a murreybeli szobor párja is.

- Más?

- Errefele folyt ki a víz a Lake Bonneville-ből úgy tízennégyezer éve.

- És nem felejtették el?

- Van pár hőforrás is.

- Tudom, ötven kilométer aszfalton aztán még annyi egy zergecsapáson. Utána már csak pár ugrás egy függőleges hegyoldalon.

- Nem. Aszfalton oda lehet jutni. A falu egyesíti a környék több jellegzetességét, a hőforrásokat és a sok lávát.

- Hogy hívják?

- Lava hotsprings.

-Nem vagyok lelkes - mondta Puppey és elkezdett rágni egy ágat.

- Van itt egy falu, amit a világon először világítottak ki atomenergiával 1955-ben.

- Mármint Hirosima és Nagaszaki után.

- Van ott egy étterem is, a specialitása az atomburger és a rántott uborka. 

- Ne hülyéskedj.

- Van ott egy atomtengeralattjáró is. Azt mondják, a sátáné.

- Te hülyéskedsz.

- Komolyan.

Ezek után valóban el kellett mennünk reaktorokat nézni.