Daniel Barringer kitartó ember volt. Ő úgy gondolta, hogy a krátert meteorbecsapódás okozta, hiába állították mások, hogy ez egy vulkáni kráter.
Mi sokkal jobban láttuk a krátert, mint a Canyonlandsban.
A bányamérnök Barringer úgy gondolta, hogy a meteor ott van a kráter alján és 1903-ban elkezdett ásni és ezt huszonhat évig abba se hagyta. Az utolsó fúráskor valami kemény kőzetbe tört bele a fúrója, de az se a meteor volt. A meteor a becsapódáskor elpárolgott és apró darabjai szétszóródtak a sivatagban. A közeli Canyon de Diablo közelében találtak is pár darabkát.
Barringer a kudarc után összecsomagolt, hazautazott Philadelphiába és másnap meghalt.
Örökösei nem igazán tudtak mit tenni a lyukkal, ahova rengeteg turista érkezett a közeli 66-os útról. Ők elgurultak a kráter fele majd elakadtak egy farmer földjén. A farmer végül egy cowboyt szerződtetett állandóra, hogy húzza ki a nagy semmiben elveszett turistákat.
A Barringerek és a farmerek végül kötöttek egy egyezséget: a farm épített egy utat és elkezdte üzemeltetni a látogatóközpontot.
Az üzletmenetet néha megszakította egy-egy érdekes esemény. Egy kisrepülőgép kipróbálta, milyen átrepülni a kráter felett: rossz, mert az örvénylő levegő miatt a gép lezuhant. A maradványokkal nem tudtak mit kezdeni és végül beledobták Barringer egyik aknájába.
Az Apolló misszió űrhajósai is gyakoroltak itt: a Lowell obszervatórium után megnézték közelről, milyen egy kráter.
Biztos azt mondták, amit mi: nagy.
Mennyire nagy? Nagyon.
Az a pici fehér valami az alján az egy életnagyságú szkafanderes űrhajós. Hol van a pici fehér valami? Hát a peremről nem látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése