- Ez vagy egy beomlott barlang vagy egy meteorkráter lesz - magyaráztam Puppeynak, akit ez nem érdekelt és egy fadarabot rágcsált.
- De te sajnos nem jöhetsz megnézni. Talán ha eljutunk a Barringer kráterhez, azt megnézheted.
(Nem nézhette meg azt se.)
Ez már érdekelte volna és a lelkére is vette. A Canyonlands is nemzeti park, szóval Puppey itt csak a parkolóban sétálhat és rághat fadarabokat.
- De mindjárt jövünk, alig három kilométer az út oda-vissza.
A szokásos vörös sziklák közt tűző napsütésben a menés inkább a vetkőzésről szólt. Hiába volt a hőmérséklet fagypont körül, a hőérzet egész mást mondott.
Itt ott láttunk egy-egy szublimáló hófoltot, de a télnek más nyoma nem volt.
Hirtelen értünk ki a szakadék peremére és megtorpantunk. A látványt csak egy információs tábla rontotta el, korlát nem.
Nem is voltam biztos benne, hogy mennyire óvakodjak előre - Dead Horse Point előhozta lappangó tériszonyomat és most néha akkor is elszédülök, ha lenézek a járdaszegélyről.
Megérte lenézni.
A nálam okosabb szakértők szerint itt vagy egy sóbarlang volt és az omlott be vagy ez egy meteorkráter.
Minden előképzettség nélkük én a meteorkráter opciót támogatom. Az sokkal izgalmasabb.
A peremet most nem jártuk körbe - majd egyszer -, úgyhogy visszafordultunk: mélységből is megárt a sok és a szakadék helyett inkább horizontra szegezett tekintettel indultunk lefele.
2 megjegyzés:
Azért az érdekes, hogy a meteorok mindig kráterbe esnek...😉
Joe, tanulmányozni kell, hogy mi vonzza a kráterekben a meteorokat.
Megjegyzés küldése