Garfield

- Ebből se sok maradt - néztünk körbe Puppeyval a Nagy-Sós-tóba benyúló sziklás félszigeten.

Pedig valamikor a Garfield fürdőhely a legjobbnak számított a Nagy-Sós-tó partján.

1880-ban, amikor Salt Lake City lakossága alig érte el a húszezer főt évente nyolcvanezer látogató fordult meg itt.

A közönség homokfutón, majd vasúton érkezett.

Pancsolt. Táncolt. Úszott. Lebegett. Sétajajózott.

Aztán átszokott a Black Rockba és a Saltairbe és később a Sunset Beach-re.

A Garfield megmaradt, de már nem volt olyan vonzó, mint régen és a huszadik század elején végleg bezárt.

A síneket felszedték, az épületeket elbontották és újrahasznosították.

Már jártunk itt párszor, volt, hogy Yodával gyalogoltunk a tóparton, máskor kajakon érkeztünk.

Mindig meglepődtünk, hogy mennyire eltünt innen minden. Csak pár talpfa, törött porcelán és tégla emlékeztetett az úri közönség valamikori kedvenc helyére.

Most az egész a mienk volt.

Amíg nem jött a vihar.

Akkor mi is elmentünk innen.